Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

része nem fogadta el a kapitulációt, és meg akarta szerezni a nemzetőrök fegyvereit. A sortűz után szétfutó román felkelők felgyújtották a várost, és a menekülő lakosság többségét Preszakánál lemészárolták.

91 A visszaemlékezések közül azon ismeretlen szerzőtől származót szeretnénk kiemelni, amely a Felső-Erdélyi Táborparancsnokság iratanyagából került elő. A jelentés kizárólag az október 22. és 24. közötti eseményeket mutatja be, az itt közölt tények lényegében megegyeznek a Knöpffer-levélben foglaltakkal.

92 A Hazánk című közlöny ötödik kötetében Thim József leközölte az levelet, amelyet egy szemtanú intézet az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz. A levél szűkszavúan és tárgyilagosan mutatja be a történteket.

93 A két világháború között jelent meg Bölöni Mikó Samu emlékirata, aki Zalatna 1848-as és Abrudbánya 1849. évi pusztulását eleveníti fel. A szerző, aki mindkét város pusztulását szemtanúként élte át hitelesen ábrázolja a gyászos eseményeket. Elsősorban azon polgárok kálváriáját mutatja be, akik nem Preszaka felé menekültek, hanem az égő városban és a környező erdőkben kerestek menedéket. A fő bűnösnek ő is Dobrát tartotta, bár azt sem hallgatja el, hogy az életet a népvezérnek köszönheti, miután a román felkelők elfogták és kifosztották, Dobra volt az, aki őt és családját Abrudbányára kísértette.

94 A román szemtanúk közül elsősorban Dobrát kellene megszólaltatnunk, ő azonban 1849. május 8-9-én tisztázatlan körülmények között meghalt. 1849. május 8-án az Abrudbányáról kivonulni szándékozó Hatvani Imre szabadcsapatvezér a román tárgyaló delegáció tagjait, Dobrát és Ion Buteanu tribünt váratlanul börtönbe vetette. Hatvani szerint a foglyokat az őrök és a feldüdödőtt tömeg verte agyon. Ez elképzelhető, mert ezidőben Abrudbányán sok volt a zalatnai menekült.

95 A forradalom és szabadságharc leverése után jelentek meg az egykori román vezetők emlékiratai és jelentései (1849). Ezek fő célja az utólagos önigazolás volt. Avram Iancu szerint az események fő mozgatórugója a „tetőpontra hágott magyar terrorismus volt". A zalatnai mészárlás kiváltó oka a Nemegyei által vezényelt indokolatlan sortűz volt, sőt a magyar nemzetőrök még ágyúkból is tüzeltek.

96 A fenti állítás azonban azért is nehezen hihető, mert a zalatnai nemzetőrség eleve esélytelen volt a román felkelők tömegeivel szemben, és mindig is gondosan kerülte a provokációt. Agyúval pedig egyáltalán nem rendelkezett, csak a bányászatban is használt kettő darab mozsárral, amelyek hatóereje össze sem hasonlítható az ágyúkéval. Bár Iancu saját érdemének tudja be a mészárlás és 91 Közmunka és Közlekedési. Eln. 49:91. Knöpffer Vilmos levele Csányi Lászlóhoz. Nagyszeben, 1849. május 19. A levélen az alábbi megjegyzés szerepelt: „Az igazságügy miniszterrel közlendő. 1849. június 6." 92 Vegyes iratok. 13. cs. Szn. Felső-Erdélyi Táborparancsnokság. 93 Hazánk, 1886. V. kötet. 390-391. p. „A zalathnai mészárlásról, egy ismeretlen szemtanú jelentése a magyar kormányhoz." 94 Bölöni Mikó Samu 5-55. p. 95 Hermann 1999. 138-139. p. 96 Moldován 1895.1. k. 429-432. p.