Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével

lésen kb. 100 m

2-es fennsíkot találtak, amely viszonylag védhetőnek tűnt: két oldalról meredek lejtők, harmad felől az erdő borította hegygerinc határolta. Itt alaptábort létesítettek, amelyben a készletek túlnyomó részét nyolc katona őrizetére bízva lent hagyhatták. A hátralevő 300-400 méternyi szintkülönbség megtételére 10-12 órányi időt terveztek.

52 A kis fennsík nem lehetett ismeretlen a helyi lakosok előtt sem: erre utalt a nyugati peremen álló elhagyatott, gallyakból és falevelekből összetákolt kunyhó, amelyhez közel az expedíció sátrait is felállították: a két legénységi fogta közre a tisztekét. A környék lakott voltát először csupán a völgyekből és hegyoldalról időnként felhangzó kiáltások bizonyították, kisvártatva azonban emberek is feltünedeztek a tisztás szélén. A tengerparti vezetők azonnal lőni akartak rájuk, ezt azonban a fehérek megtiltották. A helyi őslakók előbb félénken, vissza-visszariadva, később a barátságos fogadtatáson felbátorodva közelítették meg a tábort. Végül két öregember merészkedett a táborba. Fegyvereiket harci baltát, lándzsát, pajzsot - előbb önként lerakták. A fizetség, az útirány, az időtartam és az útminőség hosszadalmas megtárgyalása után reggel 6 órára sikerült közvetítésükkel a hegy megmászásához helyi vezetőket fogadni és távoztak a táborból. A sötétség beállta után újabb tíz bennszülött érkezett, banánt és cukornádat hoztak,

53 majd ők is megajándékozva

54 eltávoztak. Óvatosságból a 52 Reményi Antal. Az „Albatros" polynéziai útja. Budapesti Szemle, 1898. 414-419. p. (a továbbiakban: BSZ), ugyanez szó szerint megjelent: Vasárnapi Újság, 1898. évi 34. sz. 578-580. p. - A hajónaplóra, mint ismeretszerzési forrásra hivatkozó cikk 416. p. arról beszél, hogy „Foullon báró határozott kívánságára csak egy ebédre való adagot vittek magukkal, miután az volt a szándék, hogy még este visszatérnek a táborba." A különítmény kettéválását így indokolja: „Ez Foullon bárót, a ki ily vállalkozásokban nagy tapasztalással bírt, arra indította, hogy e megmászásnál az embereknek csak egy részétől fogja magát kísértetni, és pedig olyanoktól, kik a hegymászáshoz szokva vannak és minden podgyász nélkül." - Mauler-Kesslitz ezen részleteket nem említi.53 A Mauler által 1896. március 21-én parancsban szabályozott magatartás: „6. ... Die Mannschaft ist zu belehren unter keiner Bedingung am Lande Wasser zu trinken, sich in keinerlei Verkehr mit den Eingeborenen oder deren Frauen einzulassen, sondern selbe thunlichst ferne zu halten, keinen den Eingeborenen gehörenden Gegenstand (Cocosnüsse, Haselfrüchte) zu berühren und unter keiner Bedingung ein Wohnhaus zu betreten.... Die Eingeborene sind stets im Auge zu behalten, derselbe niemals zu trauen, auch wenn dieselben sich noch so zuverkommend u. freundlich zeigen; niemals darf denselben der Rückenzugekehrt werden. Sollte ein Mann der Expedition angegriffen werden, so ist von der Schutzwaffe sofort Gebrauch zu machen, wobei unter keiner Bedingung Hochsicht zu üben ist, der Gnadenakte nur als Schwäche betrachtet werden." KA PK/MS 1896. Nr. 2895/PKfol. 154-155. 54 BSZ 414. p. szerint „a bennszülöttek számára pedig, hogy azok jóindulatát megnyerjék: dohányt és késeket" vitt magával az expedíció. Mauler-Kesslitz ezt nem említi, Neupor levele igen. A Mauler által 1896. március 21-én kiadott parancs viszont szabályozta a mennyiséget: „21. Als Tauschartikel sind der Expedition mitzugeben (vorläufig:) 12 Hangen Tabak, 2 D[u]z[e]nd Thongseifen, Vi D[u]z[e]nd Messer, 6 Axte, 20 Fischhacken. Dieselben sind in einem Rucksack mitzuführen. Das Verfügungsrecht über diese Tauschartikel steht ausser dem Leiter der wissenschaftlichen Erforschung, den Landungs-Detachementcommandanten u. dem Chefarzt zu. Zu dem Märschen sind im Allgemeinen die Pfade der Eingeborenen zu benützen. Beim Ubertritte von einem Gebiet in das andere sind mit dem Eingeborenen der betreffenden Gebiete freundliche Abmachungen für den freien Durchzug u. für die eventuelle Beistellung von Führern einzuleiten. Niemals ist die Durchzug zu forcieren." KA PK/MS 1896. Nr. 2895/PK fol. 152. Összességében Reményi Antal (BSZ) írása kb. 5%-os színezéssel adja közre az eseményeket.