Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.
A katasztrófa, 1848. október 23-24. Petru Dobra a zalatnaiak számára az alábbi feltételeket szabta: - A nemzetőrség tegye le a fegyvert és adja át a gyulafehérvári várparancsnokságnak. - A magyar nemzeti lobogót vonják be, és a császári zászlót tűzzék ki. 58 Időközben a gyulafehérvári események 59 híre Zalatnára érkezett. A zalatnaiak kijelentették, hogy a császári katonaság előtt igen, de a románok előtt nem hajlandók kapitulálni. 60 A város román és magyar polgársága úgy döntött, hogy közösen védik meg a települést, hiszen arra számítani lehetett, hogy a megközelítőleg 8-10 ezer fős felkelő tömeget csak a szabad rablás és öldöklés vágya hajtja, nem téve különbséget az egyes nemzetiségek között. A nők és a gyerekek a római katolikus templomba vonultak vissza. A felkelők papjaikkal az élen vonultak be a városba, egyenesen a főtér irányába tartottak, a magyar nemzetőrség a bányapénztár előtt sorakozott fel. A román nemzetőrség - ígérete ellenére - csatlakozott a felkelőkhöz. 61 Közben a tárgyalások eredményeképpen megegyezés született a szembenálló felek között. Ennek értelmében futárt küldtek Nagyszebenbe, a nemzetőrség fegyvereinek tárgyában. A rend biztosítására egy 24 fős őrcsapatot (12 fő magyar, 12 fő román) állítottak fel. A fegyvereit mindkét nemzetőrség letette, és Dobra ígéretet tett a román felkelők hazatérésére. Az utóbbiak ennek nem tettek eleget, sőt fosztogatni kezdtek, és a város „Magur" nevű részében tűz ütött ki. Válaszul Nemegyei sortüzet vezényelt, 4 felkelő meghalt, 3 megsebesült. 62 Időközben a tűz a főtér felé is terjedt, mire a nem román ajkú lakosság Petrosán irányába indult meg (Gyulafehérvár felé). Néhányan otthon maradtak és elrejtőztek. Ezt követően a román felkelők egy része tovább fosztogatott, míg a többiek elzárták a menekülők útját. A nemzetőrök Farkas László százados vezetésével utat akartak törni, de a nők és gyermekek kérésére letették a fegyvert, azon ígéret fejében, hogy a felkelők Gyulafehérvárra kísérik őket. 63 A kapituláció után a felkelők a két szekérre rakott fegyvereket leszedték, és a mintegy 800 menekültet egy szűk területre préselték össze. Ezt követte a foglyok kifosztása, bestiális megkínzása és egy részének lemészárolása. 64 Az öldöklést csak annak hatására hagyták abba, hogy a metesdi görög-katolikus pap, Ion 58 Szilágyi 1898. 149. p. 59 A gyulafehérvári nemzetőrség Franz Horak várparancsnok felszólítására 1848. október 21-én letette a fegyvert, aki ennek fejében garantálta a városi lakosság személy és vagyonbiztonságát. Ennek ellenére a román felkelők kifosztották és felgyújtották a várost, a polgárok közül sokat bántalmaztak, míg a helyőrség semmit sem tett érdekükben. 60 Közérdek, 29. sz. 1891. június 19. 61 Honvéd, 19. sz. 1849. január 8.; Közérdek, 30. sz. 1891. július 26.; Kemény 1863. 76. p.; Szilágyi 1898. 150-151. p. 62 Honvéd, 1849. 19. sz. 75. p.; Közérdek, 1891. 31. sz.; Kemény 1863. 78-79. p.; Szilágyi 1898. 152. p. 63 Honvéd, 1849. 19. sz.; Közérdek, 1891. 32. sz.; Kemény 1863. 80-81. p.; Szilágyi 1898. 153. p. 64 Szilágyi 1898. 154-155. p.
