Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

Urs egyik bizalmi emberét azzal a hamis hírrel küldte a felkelőkhöz, hogy a gyulafehérvári várparancsnok a foglyok bántalmazását megtiltotta. A sebesülteket Urs és emberei látták el és kísérték Gyulafehérvárra.

65 A Gyulafehérvárra érkező zalatnai menekültek a városban, a polgári házakban kerestek és kaptak menedéket, mert a várba a parancsnok nem engedte be őket. A sok agyongyötört és megkínzott ember látványa általános felháborodást váltott ki a helyőrség vezetőiből is.

66 A városban maradtak vagy az égő házakban bújtak meg, vagy az erdőkben rejtőzködtek el. Ellenük a felkelők szabályos hajtóvadászatot indítottak.

67 Ezt követően a felkelők kifosztották az aranyváltót és az uradalmi pénztárt. Számos román vezér -köztük maga Dobra is - ennek eredményeképpen megnövelte magánvagyonát.

68 A halottak számát az egykorú források és a későbbi visszaemlékezések egyaránt 640 főre tették.

69 A városban a tüzet még október 25-én sem oltották el, a polgári házak közül 143, a kincstári épületekből 43 vált a lángok martalékává.

70 A fosztogatásoknak és öldöklésnek csak Avram Iancu érkezése vetett végett, aki október 27-én vonult be Zalamára. Emberei megpróbálták az elrabolt kincstári javakat visszaszerezni, amely csak részben sikerült. A zalatnai események megítélése a kortársak szemével A zalatnai mészárlás a szembenálló feleket (ideértve a román nemzeti felkelés vezetőit is) egyaránt megdöbbenéssel és felháborodással töltötte el. Természetesen az okokat mindenki máshol kereste.

71 A császári hadvezetőség - élén Puchner altábornaggyal - az erdélyi magyar liberális reformmozgalom vezetőit hibáztatta. Bár Puchner a román felkelők harci értékét nem becsülte sokra, segítségükre feltétlenül szüksége volt.

72 Az ártatlan polgári lakosság pusztulása és a kincstári javak védelme azonban cselekvésre késztette az erdélyi főhadparancsnokot. 1848. október 26-án - mintegy két nappal a szomorú események után - Puchner rendeletet bocsátott ki a kegyetlenkedések megakadályozására. Ennek értelmében minden településen bizottságokat kellett alapítani, amelyeknek kötelességük volt fellépni a gyilkosok és fosztogatók ellen. Hasonló szellemben utasította a népfelkelőkhöz be65 Mintegy 121 személyt. Szilágyi 1898. 156. p. Honvéd, 1849. 19. sz.; Közérdek, 1891. 32. sz.; Kemény 1863. 82-83. p. 65. 66; László Elek 1998. 16. p. 67 Bölöni Mikó Samu 17-22. p. 68 Közérdek, 1891.35. sz. 69 Kemény 1863. 83. p.; Kemény 1903. 8. p.; Szilágyi 1898. 156. p. 70 Közérdek, 1891. 36. sz. 71 Az erdélyi főhadparancsnok 1848. október 26-án kelt, br. Kemény Zsigmondhoz írt levelében így fogalmazott: „Elhiheti kedves barátom, hogy engem a szörnytettek hírei kétségbe ejtenek. A zalathnai szomorú eseményeket, minőket a történelem még a tatárjárás idejéből sem mutathat föl nagyobb mérvben fájlalom, nagyon is jól ismerem." Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Budapest, é. n. I. k. 396. p. 72 Gyalókay Jenő: Puchner Anton hadijelentése az erdélyi állapotokról. Levéltári Közlemények, 1923. 334-341. p.