Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SZOLECZKY EMESE - CS. LENGYEL BEATRIX: „Az emberevő Canibálok is megjelentek" Az 1896-os Albatros-szerencsétlenség egy túlélő szemével
megmentésére 28 embert Ferdinánd Bublay 66 sorhajóhadnagy és egy másik tiszt, 67 a hajóorvos és két tengerész-hadapród 68 vezetésével, ellátva őket négy napra való élelmiszerrel, kötszerrel és hordagyakkal. A brit rezidens, Woodward, kísérője és hajója kapitánya 69 lovagiasan csatlakozott hozzájuk. 70 A mentőcsapat erőltetett menetben közeledett Budikék felé, akik néhány kilométerrel közelebb küszködték magukat a parthoz. Éjfél előtt Bublayék elérték a balul sikerült expedíció táborát, úgy-ahogy kényelembe helyezték őket, s az orvos szakszerűen ellátta a sebesülteket. Eközben a hajón harckészültséget rendeltek el és szigorított őrszolgálatot vezettek be, a hajóorrban levő legénységi szállást pedig kórházzá alakították át. A következő napon, augusztus 13-án a délelőtt folyamán beérkezett az ALBATROS-ra az egyesült szárazföldi különítmény. Bublayék négyórás pihenő után fordultak is vissza - nem volt kivel felváltani őket -, hogy a küzdelem színhelyét elérve a halottakat a partra hozzák vagy helyben tisztességesen eltemessék. Augusztus 15-én a csapat eredménytelenül tért vissza: Arotitól északra a sűrű növénytakaróban, az esőzések következtében nem tudták tartani az expedíció útvonalát, megtalálni az események színhelyét. Saját biztonságuk érdeké 1885 júliusában született fia, 1887-ben, 1891-ben lányai. 1901-ben fregattkapitánnyá léptették elő. 1887-ben a FANTASIE jacht parancsnoka, 1901-ben a KERKA ágyúnaszádé. 1905-ben a KAISER FRANZ JOSEPH cirkáló parancsnoka, amely Kelet-Ázsiában szolgál állomáshajóként (Stationsschiff). 1906-tól sorhajókapitány, 1910 májusától ellentengernagy. 1911 márciusától a kikötőparancsnok helyettese Polában. Itt nem felel meg az elvárásoknak és október l-jével nyugdíjazzák, megkapja a 3. osztályú Vaskorona Rendet. Különös ismeretként személyi anyagában a következők szerepekek: sebesültellátás és kötözés, búvárkodás. 67 Gustav von Nauta lovag, sorhajózászlós. 68 Emánuel Dworsky és Max Rosen. 70 A szárazföldi különítmény útnak indulása után a melanéziai szigettengeren cirkáló SOUTHERN CROSS misszionáriushajó futott be Gorába, fedélzetén a melanéziai püspökkel, Cecil Wilsonnal (*1860—1-1941; Melanézia harmadik anglikán misszionárius-püspöke volt 1894-1911 közt), aki a missziós állomások felkeresésén túl a bennszülöttek gyermekeit akarta missziósiskolákba vinni Új-Zélandra, de semmiféle sikert nem ért el. így még aznap továbbhajóztak. Két nappal később a Salamon-szigetek protektorátusának angol rezidense érkezett Gorába; ő ugyanis, amikor Marau Soundban a SOUTHERN CROSS-tól hírét vette az ALBATROS jelenlétének, be kívánt kapcsolódni egy vagy több hegyvidéki expedícióba. Megjegyzendő, hogy Maulerék már Sidneyből tudtak a rezidens küszöbön álló kinevezéséről: Charles M. Woodford a Royal Geographical Society felkérésére már fiatal kora óta kutatóutakon vett részt a Salamon-szigeteken, kitűnő ismerője volt a helyi viszonyoknak. Még egyedül is megélt a bennszülöttek közt. Könyvén (A Naturálist among Head Hunters Being an Account of Three Visits to the Solomon Islands in the Years 1886, 1887, and 1888. London, 1890.) kívül a legkülönbözőbb angol sajtóorgánumokban jelentek meg közleményei. A NAROVO lugger fedélzetén érkezett Gorába augusztus 8-án, kíséretében az általa ültetvényesnek mondott, a kapitány által geológusnak sejtett Thomas Maben úrral. Woodford később Fidzsi brit konzulja lett, mikor az még nem volt angol fennhatóság alatt. Mauler kapitány megbeszélte vele, hogy ha a Lionshead-expedíciót le is késte, a következő, Lamrnas-hegy megmászására kiküldendő expedícióban részt vehet. A negyvenes évei közepén járó, edzett Woodford örömmel vette a meghívást, s mert a különféle melanéziai nyelvek szókincsét is ismerte, részvétele mindkét fél szempontjából igen szerencsésnek tűnt. Egyeztetések után abban maradtak, hogy a következő kutatóúthoz Lengoba fognak áthajózni és kikötni, amint - reményeik szerint - Foullon báró és a különítmény visszatérnek. A szerencsédenség hírére azonban a NAROVO a helyszínen maradt. Mauler-Kesslitz 409-410. p., Mauler 1896. augusztus 26-i jelentése Winter 220. p.
