Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

fosztogatás megfékezését, ez szintén csat utólagos szépítgetés, mivel október 26-án még nem volt Zalatnán.

97 Simeon Bálinté prefekt visszaemlékezésében elsősorban a nép lecsendesítésében és a kincstári vagyon visszaszerzésében szerzett érdemeit domborította ki.

98 A zalatnai események megítélése a történetírásban Az Alsó-Fehér vármegyei magyarság 1848-1849-ben bekövetkezett tragédiája mindig is sokkolta a magyar közvéleményt. Zalatna az értelmetlen háborús pusztítás szimbólumává vált. Természetesen a kiváltó okokat mindenki más irányban kereste. Az osztrák fél hivatalos álláspontját - mint ahogyan előző fejezetünkben már jeleztük - August Heydte ezredes Lipcsében megjelent munkája képviselte. A magyarok kizárólagos felelősségét hangsúlyozó véleményt azonban elég korán megcáfolták a közismert tények. A Nahlik-jelentés egyértelművé tette, hogy nem a magyar nemzetőrség provokálta ki a támadást, ráadásul Zalatna kincstári birtok volt, ahol a vármegye kizárólag az álladalmi vagyont védte. Ettől kezdve a román és szász történetírás vagy nem foglalkozott a kérdéssel, vagy megelégedett a zalatnai események szűkszavú ábrázolásával.

99 A forradalom és szabadságharc leverését követően a magyar nemzeti történetírás a román felkelők által elkövetett vérengzésként jelenítette meg a zalatnai eseményeket. A román nemzeti mozgalom egyfajta sematikus ábrázolást kapott, amelynek fő jellemzője, hogy vezetőik képtelenek voltak a törvényesség talaján maradni és a magyar ajkú lakosság elleni értelmetlen gyilkolást és fosztogatást megakadályozni. így náluk a zalatnai tragédia bemutatása sokkal nagyobb publicitást kapott, mint a fentebb már idézett szász és román történetíróknál.

100 A kolozsvári kiadású Történeti Lapok-ban az 1870-es évek közepén jelent meg folytatásban Alsó-Fehér vármegye egykori főispánjának, br. Kemény Istvánnak az emlékirata, amely a liberális nemesség látószögéből mutatja be a tragédiát.

101 97 Uo. I. k. 432. p Simeon Bálinté prefekt jelentése szerint Iancu csak október 28-án érkezett Zalatnára. Moldován 1895.1. k. 521. p. 98 Uo. I. k. 521. p. 99 A román polgári történetírás részéről: George Baritiu: Parti alese din Istori'a Transilvaniei. II. k. Sibiu, 1890.; Baritiu elsősorban Iancu igazoló jelentését használta fel az események rekonstruálására, a későbbi román összefoglalások is az ő művét vették alapul. A szász történetírók (G. D. Teutsch, C.Göllner) megelégedtek az események rövid bemutatásával. 100 Az események első ábrázolása: Andreas Vargyas: Geschichte des ungarisches Freiheits Kampfes in den Jahren 1848-1849. Pest, 1869. című művében, amelynek 215. oldalán található az első képi ábrázolás. A mű magyar kiadása: Vargyas Endre: Magyar szabadságharcz története 1848-1849-ben. Budapest, 1879. 331. p. 101 A fekete könyv. br. Kemény István emlékiratai 1848-49-ből. Közli: K. Papp Miklós. Történeti Lapok, 1874-1875. A kiadás alapjául szolgáló kézirat már 1849-ben elkészült. (Hermann Róbert szíves közlése.) A cikksorozat könyvészeti kiadása: Ifj. Kemény István emléklapjai. Eredeti német kézirat alapján közli Hegedűs Pál. Budapest, 1903. Zalamáról: 3-8. p