Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 9. (Budapest, 2007)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - SÜLI ATTILA: Egy litográfia és háttere: Zalatna. 1848. október 23-24.

1863-ban jelent meg br. Kemény Gábor munkája,

102 amelynek külön fejezete foglalkozik a zalatnai eseményekkel, beleágyazva azokat Alsó-Fehér vármegye 1848-1849-es történelmébe. Tárgyilagos, rengeteg adatot közlő összefoglalás. E kötetből merítettek a forradalom és szabadságharc korai történetét feldolgozó mongráfiák is.

103 1884-ben Cseh Károly ismertette a történteket a Hazák Történelmi Közlény 1884. évfolyamában. A szerző először összegezte a magyar olvasók számára a Nahlik-jelentés tartalmát, amely a tanulmánynak kizárólagos forrása.

104 A nagyenyedi Közérdek című hetilap 1891-ben hosszú cikksorozatban emlékezett meg a zalatnai szomorú eseményekről.

105 Az események leírását tekintve a hangvétele eléggé tárgyilagos, a magyar forrásokon kívül a Nahlik-jelentésre és az egykorú román visszaemlékezésekre támaszkodott. 1898-ban jelent meg Szilágyi Farkas megyei levéltáros monográfiája, amely Alsó-Fehér vármegye 1848-1849. évi történelmének teljes körű feldolgozását adja. Noha munkája a szűkebb zalatnai történésekhez többlet információt nem szolgáltat, a vármegye és a város relációjában annál többet.

106 A zalatnai eseményekről a XIX. század végi történeti művek többsége, ha szűk keretek között is, de megemlékezett.

107 Szintén e korszakban jelent meg Gracza György ötkötetes összefoglalása, amely nagy teret szentelt az 1848. évi. erdélyi eseményeknek, ezen belül pedig a román-magyar polgárháborúnak. A szerző a román nemzeti mozgalom fő célkitűzését a magyarság teljes kiirtásában látja, és a szemléletéhez bőséges ikonográfiái segédanyagot, mellékleteket is szolgáltatott. A Hadtörténeti Múzeum tulajdonában lévő litográfia is az ő művében jelent meg először Magyarországon.

108 A két világháború közti magyar polgári történetírás nem vagy csak egészen érintőlegesen szentelt teret a zalatnai események bemutatásának. A forradalom és szabadságharc erdélyi története csak 1949 után, a marxista történetírás megszületésével került ismét reflektorfénybe. A korszakkal foglalkozó feldolgozások szerint - amelyek szerzői a Rákosi-korszak hivatalos álláspontjának is meg akartak felelni - az elnyomott és kizsákmányolt román parasztság bosszúja jogos 102 Kemény 1863. 103 Kőváry László: Erdély története 1848-49-ben. Pest, 1861.; Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéből. Szeremlei Samu. Pest, 1867. 265-266. p.; Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története. Pest, 1872. I. k. 130-133. p.; Irányi Dániel Charles-Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története. Budapest, 1989. II. k. 74—75. p. Az utóbbi nem mentes a tárgyi tévedésektől, illetve jelentősen eltúlozza az áldozatok számát. Megemlíti az eseményt: Gelich Rikhárd: Magyarország függedenségi harcza 1848-49-ben. Budapest, é. n. I. k. 384. p.; J. Czetz: Bem's Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Hamburg, 1850. 37. p. 104 Dr. Cseh 1884. 105 „Abrudbánya és Zalatna szomorú napjai 1848 és 1849-ben." Közérdek, 1891. 27-46. sz. 106 Szilágyi 1898. 107 Kovács 1895. 154-155. p.; Márki Sándor: Az 1848-49-ik évi szabadságharcz története. In: A Magyar Nemzet Története. X. k. Szerk. Szilágyi Sándor. Budapest, 1898. 165. p. 108 Gracza György: Az 1848^49-iki magyar szabadságharcz története. I-V. k. Budapest, 1894. A zalatnai eseményekről: II. k. 405-417. p. és a 255. és 403. oldalakon található ábrázolások.