Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)
KIÁLLÍTÁSOK - HOLLÓ JÓZSEF: „A Piávétól a Donig" Megnyitóbeszéd a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállítása alkalmából
naélet, a magyar katonatiszt és közkatona alakjának felidézése mellett határozott szándékuk volt a két világháború között méltán híres magyar hadiipar eredményeinek és ipari, szellemi hátterének bemutatása is. Magyarország azon kevés állam közé tartozott, amely képes volt repülőgépgyártásra, harckocsik előállítására - igaz, mennyiségét tekintve a világ fegyverkezéséhez képest nem jelentős mértékben. De a Botond, a Túrán, a Toldi, a Zrínyi rohamlöveg vagy a Rába járművei, a kiváló optikai műszerek hatékony és elismert hadieszközöknek számítottak a második világháború éveiben. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Közismert, hogy a korszak hadtörténeti megítélésében még ma is sok az ellentmondás. Ellentétes történelmi és politikai nézetek, filozófiák állnak szemben egymással sarkalatos kérdésekben. Úgy gondoljuk, történelmünk minden mozzanata, minden történése a „miénk", a korszak bármely, Magyarországot érintő katonai történése nemzeti történelmünk részét képezi. A MI hadseregünk - még ha esetenként idegen jelszavak és szimbólumok alatt harcolt is. Hadtörténelmünk része például a sikeres északi hadjárat, amellyel a Vörös Hadsereg a történelmi Magyarország határainak közelébe ért, de az az ellenforradalom hadserege is, amely másfajta gondolkodás, másfajta doktrína mentén, másfajta eszközökkel, de ugyanazt a célt akarta: megvédeni Magyarországot. Ugyanakkor tudnunk, ismernünk kell mindennek az árnyoldalát is: hogy ezeknek a hadseregeknek egyes alakulatai a diktatúrák szolgálatában, eszközökben nem válogatva a terror gépezetéhez tartoztak, akiknek kezéhez vér tapad. Azonban ezeket a történéseket sem lehet meg nem történtté tenni és kihagyni egy kiállításból. A történeti kiállítás rendezője az alkotás során egy jó értelemben vett pozitivista történészi módszert kell, hogy alkalmazzon: nem értékelni, hanem bemutatni, beszéltetni a tárgyakat, megfelelő csoportosítással olyan miliőt kialakítani, amelyben azok kibonthatják valós tartalmukat, feltárják objektíve a hiteles történelmi valóságot. Hölgyeim és Uraim! Ez a ma megnyíló új tárlat, mint említettem, mérföldkő intézményünk életében. Talán nem tűnünk szerénytelennek, de ma egy olyan kiállítást nyitunk meg, amely meggyőződésünk szerint - s reméljük, ezt a muzeológus szakma is megerősíti - korszerű szemléletével, igényes kivitelével, professzionalizmusával megállja a helyét nemzetközi összehasonlításban is. Meglátják: nem hivalkodtunk, hanem arra törekedtünk, hogy minden beépített anyag, a kiállításba befektetett szellemi energia tükrözze intézményünk képességeit, reális képet adjon a Hadtörténeti Intézet és Múzeumról, és hitelesítse annak a magyar szellemi életben elfoglalt helyét és tekintélyét. Jövőre folytatjuk ezt a tevékenységünket. Szeretnénk felépíteni a ma megnyíló állandó kiállítás második részét, amely 1948-ig mutatja majd be Magyarország katonai történetét. E munkára alapító okiratunk és elhivatottságunk mellett Wass Albert alábbi sorai is ösztönöznek bennünket:
