Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - SZÁMVÉBER NORBERT: A német megszállás - percről percre

úti szerelvények Bicskénél és Ceglédbercelnél kirakodnak, és a belőlük kiszálló csapatokat Budapest irányában összpontosítják. Ez volt az úgynevezett „Trojanisches Pferd" (Trójai Faló) fedőnevű művelet, amelynek végrehajtásával a különleges kiképzést kapott „Brandenburg" hadosztály parancsnokát, Alexander von Pfuhlstein vezérőrnagyot bízták meg. Március 12-én kiadták a korábban már többször átdolgozott hadműveleti parancsot. A végső változat elhagyta a szlovák és román csapatok korábban mérlegelt bevonását, s csupán az ország nyugati felének a Tisza vonaláig való megszállásával kapcsolatban rendelkezett. A négy irányból Budapest felé összpontosított támadó csoportosítások parancsot kaptak a Honvédség lefegyverzésére, a magyar felszerelés, lőszerkészlet, a vasútvonalak és a hidak biztosítására, valamint az esetleges ellenállás maradéktalan letörésére. Am a német terv legfeljebb elszórt, helyi magyar ellenállással számolt, ezért általánosságban a honvéd csapatok laktanyáikban való elszigetelését és átmeneti lefegyverzését írta elő. A német légierő törzse már március 9-én jelentette a „Margarethe" műveletre kijelölt erőit. Ezek a Délkeleti Luftwaffe-parancsnokság erői, továbbá 2 bombázórepülő-ezred, 1 vadászrepülő-osztály, az ostmarki vadászrepülőparancsnokság 2 vadászrepülő- és 1 romboló-osztállyal, 7 légvédelmi tüzérosztály, 60 Ju 52 teherszállító repülőgép, valamint a már korábban is Magyarországról tevékenykedő repülőerők voltak. A Luftwaffe felkészült egy 100 repülőgéppel Budapest felett végrehajtandó erődemonstrációs bevetésre is, amely során röplapokat szórtak volna, de ezt később mégsem hajtották végre. A Wehrmacht vezetési törzse 1944. március 19-re, vasárnapra időzítette a hadművelet végrehajtását. A magunk részéről egyetértünk Dombrády Lóránddal, aki 1986-ban megjelent „Hadsereg és politika Magyarországon 1938-1944" című könyvében 40-50 ezer főre becsülte a bevonuló német erőket. Megállapítása szerint a németek a „Margarethe I" keretében ellenállás esetén mintegy 300-400 (zömében korszerű) harckocsit és rohamlöveget alkalmazhattak volna. A páncélosok esetében a részadatok alapján a magunk részéről feltételezzük, hogy ezek mennyisége a 350-et nem haladta meg. A megszállást végrehajtó német csapatok Maximilián von Weichs tábornagy parancsnoksága alatt állottak, aki egyben a balkáni „F" hadseregcsoport főparancsnoka és Délkeleti Főparancsnok (Oberbefehlshaber Südost) is volt. Március 19-én hajnali 4 órakor megindult a „Margarethe I" hadművelet. Ennek keretében délről, Szerbia irányából a XXII. hegyihadtest három harccsoportja hatolt be Magyarországra. A „Hillebrandt" harccsoport a 92. gépkocsizó gránátosezredből (Werner von Hillebrandt ezredes), a Brandenburg ezred III. zászlóaljából, a 45. gépkocsizó utászzászlóalj zöméből, az olasz (korábban francia) zsákmánypáncélosokkal felszerelt s két századát is nélkülöző 202. páncélososztályból, a két ütege híján szintén nem teljes 201. rohamlövegdandárból, a B 658. gépkocsizó hídoszlopból, az 5. SS-rendőrezredből és a 25/11. légvédelmi tüzérosztályból állt. E kötelékek elfoglalták a Titel melletti Tisza-hidat, majd Szegeden és Kecskeméten