Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 8. (Budapest, 2005)

KÖZLEMÉNYEK - SZÁMVÉBER NORBERT: A német megszállás - percről percre

keresztül haladva birtokba vették a repülőtereket, és semlegesítették a honvéd helyőrségeket. A harccsoport egy része Cegléd és Szolnok felé nyomult előre. A „Brauner" harccsoportot a 42. vadászhadosztály (Josef Brauner von Haydringer altábornagy) mozgatható részeiből, a B2 404. gépkocsizó hídoszlopból, a 6/1. légvédelmi tüzérosztályból, a 45. gépkocsizó utászzászlóalj egy századából, a 100. vadászhadosztály egyik zászlóaljából és egy szállító oszlopból, valamint a 64. és a 301. páncélvonatból szervezték. Feladata a Dráván átívelő vasúti és közúti hidak biztosítása, majd Szabadka, illetve részekkel Kiskunhalas körzetének megszállása volt. A hadtest harmadik, „Streckenbach" harccsoportja a 8. „Flórian Geyer" SSlovashadosztály (Bruno Streckenbach SS-Oberführer) gépkocsizó elemeiből állt. Ez az SS-harccsoport azt a feladatot kapta, hogy déli irányból vegye birtokba az eszéki Dráva-hidat, valamint Mohácson keresztül Bajáig nyomuljon előre, s ott semlegesítse a magyar helyőrséget és a dunai flottilla erőit. Innen az SS-csapatok két irányban, a Duna két partján Dunaföldvár és Budapest felé haladtak előre. A harccsoport biztosította a bajai és a dunaföldvári Duna-hidakat is. Horvátország felől a LXLX. különleges feladatú hadtest két harccsoportja kezdte meg a hadművelet végrehajtását. A „Stettner" harccsoport az 1. hegyihadosztály (Walter Stettner von Grabenhofen altábornagy) zömével, a B 42. gépkocsizó hídoszloppal, egy az 1. hegyihadosztály zászlóaljával megerősített szállító oszloppal, valamint a 23. és 65. páncélvonattal rendelkezett. Feladata Pécs és Kaposvár körzetének birtokbavétele, majd részeivel a Székesfehérvár felé történő előrenyomulás volt. A hadtest „Zwade" harccsoportja a 367. gyaloghadosztályból (Georg Zwade vezérőrnagy), a 18. „Horst Wessel" SS-páncélgránátos-hadosztály részeiből és a B 815. gépkocsizó hídoszlopból állt. E csapatoknak Várasd körzetéből keleti irányban előretörve, a Balaton két oldalán Székesfehérvár körzetét kellett megközelíteniük. Útközben biztosítaniuk kellett a lispei olajmezőket, valamint az Ajka és Úrkút környéki ipartelepeket. A még szervezés alatt álló 18. SS-páncélgránátos-hadosztály Werner Hörnicke SS-Sturmbannfuhrer parancsnoksága alatt egy harccsoportot szervezett, amelybe a seregtest alakulatai „kikölcsönözték" a már harcképes elemeiket. A harccsoport a 40/111. SS-páncélgránátos-zászlóalj törzséből, egy motorkerékpároslövész-szakaszból, egy összevont páncélgránátos-zászlóaljból, egy 2 cm-es légvédelmi gépágyús szakasszal megerősített nehézfegyver-századból és egy 10,5 cm-es tarackos ütegből állt. A harccsoport összlétszáma mindössze 1055 fő volt. A 367. gyaloghadosztálynak alárendelt „Hörnicke" SS-harccsoport március 15-én és 16-án Zágrábtól keletre gyülekezett, majd 17-én és 18-án elfoglalta készenléti állásait Varasdtól délkeletre. A „Margarethe I" hadművelet során az SSkötelék március 19-én részt vett a Dráva- és Mura-hidak meglepetésszerű birtokbavételében, amelyeket március 22-ig biztosított. Március 22-én és 23-án az SS-harccsoport Nagykanizsa körzetében gyülekezett, és lefegyverezte a nagykanizsai honvéd helyőrséget. Március 23-tól május elejéig Hörnicke SS-katonái Nagykanizsán állomásoztak. A 40/10. és 40/11. SS-páncélgránátos-századok a lispei olajmezőket és a Mura-hidakat biztosították, a 40/9. SS-páncélgránátosszázad pedig a tapolcai repülőteret őrizte.