Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben
felkelő is viselné az uralkodói monogramot a csákórózsán, pedig a reguláris csapatoknál ez csak a tiszteknél volt szokás. Az altisztek és a legénység nem hordott övet, a tiszti öv gyakorlatilag a huszárokéval azonos zsinóröv volt, teveszőrből vagy selyemből, fekete-sárga színben. Az „ujjas köpönyeg szürkével egyveleges" volt előírás szerint. Azaz a korszakban megszokott rendes katonaköpeny volt szürkés posztóból. A rékli, lajbli (mellény) és posztónadrág egyaránt kék, amelyek kinézésére az előre elkészített mustra példány volt a mérvadó. A tolnai gyalogszázad elszámolásában az ujjas rékli posztóból készült, és nyolcgombos (azaz egy sor gombos). Mivel ugyanabban a rőf árban van a kettő anyag, minden bizonnyal azonos anyagból, azaz posztóból készült a dolmány is. Zsinórt utóbbihoz nem szerzett be a vármegye, csak posztót, ez egy egyszerűbb posztózubbony lehetett, kevéssé parádés napokra. A tolnai gyalogos dolmányhoz beszerzett 36 gomb pedig egy sűrűn zsinórozott, 12 soros zsinóros dolmányra utal. Nadrágonként 234 cm zsinórt (3 rőf) vásárolt a vármegye, ebből az említett képen láthatókkal ellentétben 3 ' csak egy szimpla zsinór futhatta. Ebből az is következhet, hogy a nadrág zsinórozás vármegyénként lehetett eltérő. A dolmányt világoskék zsinórokkal és lapos sárga gombokkal kellett készíteni. A rékli és dolmány mandzsettája levehető, azaz cserélhető („kivételre készült") volt. A dolmány hajtókája, gallérja és a képek tanúsága szerint mandzsettája is a már említett módon a kerületet megkülönböztető színű anyagból volt. (A Tolna vármegyei elszámolás szerint 26 rőf, azaz 20 méter és 25 cm zsinór került rá egy dolmányra.) A lábbeli előírás szerint csizma vagy topánka, azaz az akkor a magyar sorezredeknél szokásos „feles" cipő, amely átmenet a bakancs és a félcipő között, fűzős és egy kaptafára készült. Ennek ellenére az figyelhető meg, hogy minden képen minden felkelő csizmát visel. Pedig a hevesi zászlóalj naplója említi, hogy a felszerelés kiosztásakor topánt kaptak. 36 A tolnai gyalogos század költséglistáján pedig már „bakancs" címen szerepel. 37 A táborba kiálló gyalogosokról szóló felszerelési lista is kettő pár topánt jegyez. 38 A Vas megyei Csapó-század felszerelési jegyzéke szerint ellátták a legénységet „paar bagants"-al. 39 Az írott emlékek szerint a bihariak lábbelije is bakancs volt. 40 A képek és az iratok valósága közötti ellentét feloldása az lehet, hogy legtöbbször kiosztották ugyan a topánt vagy bakancsot, de a nemes emberek túlnyomó többsége szívesebben gyalogolt, menetelt a jól kitaposott otthoni csizmájában. Ezért valószínűleg a képek rajzolói a látott, nem pedig az előírt vagy a hátborjú mélyén lapuló tényeket rajzolták meg. Ez esetben azonban jogos feltételezni, hogy nem szabályosan egyforma csizmákat viseltek a gyalogosok. A tisztek viszont már előírás szerint is csizmát 35 Dr. Horváth: i. m. 143-144. p. 36 Erdélyi Gyula: A 15. számú hevesi inszurgens gyalogzászlóalj 1809-ben. Hadtörténelmi Közlemények]\927. 31-47. p. 37 Dr. Horváth: i. m. 144. p. 38 HL A magyar nemesi felkelés iratai. 1809. 13/22. lt. sz. 39 Uo. 1809. 13/26. lt. sz. 40 Gyalókai: i. m. 18. p.; R. Kiss: i. m. I. k. 349. p.
