Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LACZKÓ ÁGNES-TOMBOR KRISZTIÁN: A Hadtörténeti Múzeum papírrestaurátor műhelyének kialakítása és működése

pedig a kiállítási teremsor és a jövendő műhelyek tárolási körülményeinek körültekintő felmérése. A kiállított anyagban szép számmal képviseltették magukat papíralapú műtárgyak is. Erről az 1940-es években készült teremleltárak éppúgy tanúskodnak, mint maguk a megmaradt dokumentumok: egységesen kartonra ragasztva, hátoldalon a teremszámmal vészelték át a második világháború viszontagságait. 1927-ben abban a memorandumban, amelyben Aggházy Kamii a Hadtörténelmi Múzeum ügyét ismertette, egy fegyvermester, egy restaurátor, egy asztalos és egy textilműves jelenlétével és munkájával számolt az intézmény tekintetében. Aggházy Kamii igyekezett minden téren maradandó és megfelelő állapotokat kialakítani az új intézményben. A Kovácsműhely - amely a fegyvermester műhelyével volt azonos - egykori felszerelése mai napig is nyomokban látható; az asztalos a kiállítási installáció elkészítésén túl a műbútorok állapotáért is felelt; a restaurátor az ő elképzelés-rendszerében a II. emeleti munkaszobák egyikében dolgozott („Műterem"); a textilműves pedig az egyenruha-gyűjteményben, valamint a zászlók megóvásában végzett pótolhatatlan, a kor színvonalán álló szakszerű munkát. Az átalakításokat követő átköltözés 1937-re ért véget, ekkor, május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján nyitotta meg kiállításait a Hadtörténelmi Múzeum a nagyközönség előtt. Az ígéretes fejlődésnek a front közeledése vetett véget. A restaurátorok - akárcsak a többi munkatárs - 1944 őszén a kiállított anyag embert próbáló összecsomagolásával, majd evakuálásával szembesültek. Egy részük DobaSomlóvárra, az Erdődy-kastélyba kísérte a menteni kívánt anyagot. Az is igaz, hogy a kitelepített műtárgyegyüttes - szerencsénkre - nem elsősorban a papíralapú állományt érintette; annak legfeljebb csak egy töredékét evakuálhatták. Minden valószínűség szerint helyben maradt a múzeumi Könyvgyűjtemény meghatározó része, a kéziratos dokumentumok, valamint a plakátok és aprónyomtatványok zöme. A munkatársak az utolsó pillanatig aktív gyűjtést folytattak a fronton és a hadszíntérré váló hátországban, hogy aztán e becses és ritka dokumentumok tömege az 50-es években kályhában váljon a tűz martalékául, mint egy elítélendő korszak rosszízű mementója. 1945-ben a Vár ostroma során a Múzeum épülete komoly sérüléseket szenvedett. Elsődlegesen a romok eltakarítása és az új élet beindítása kínálkozott feladatként. Az épület fotókról ismert külső képe magáért beszél: az ablakok nagy része keretestül hiányzott, a földszinti helyiségeken biztonsági okokból elfalazták a nyílásokat. A tetőszerkezet szinte megsemmisült, a világégést követő féméhség felemésztette az Esztergomi-bástyán álló Görgei-szobrot éppúgy, mint a múzeumbejárat feletti, zászlós-fegyveres hadidísszel ékített kovácsoltvas kapudíszt. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a déli szárny utolsó épen maradt helyisége a múzeumi könyvtár lett, ennek békeidőket sugalló, mai napig megmaradt berendezésével. A helyben maradt műtárgyállomány nagy része a Múzeum pincéjében vészelte át a harci cselekményeket, ide, illetve a földszinti helyiségbe került át a Hadtörténelmi Levéltár Magyar Országos Levéltárból átmentett iratanyaga is. Nem csoda, ha a mai napig találkozunk átlőtt könyvekkel,