Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - LACZKÓ ÁGNES-TOMBOR KRISZTIÁN: A Hadtörténeti Múzeum papírrestaurátor műhelyének kialakítása és működése

sáros, égett iratokkal. Restaurátor szemmel nézve, a mostoha tárolási körülmények mellett a megtartás szempontjából kimondottan előnynek bizonyult az, hogy a hajdan kiállított anyagot kartonra ragasztották. A veszteségeket a mai napig nem ismerjük pontosan, csupán tájékoztató jellegű adataink vannak az egyes gyűjteményeket ért műtárgypusztulás mértékéről. Megkezdődött a még romos épületben a veszteségek felmérése, az evakuált anyag töredékének nehézkes visszaszállítása, a műtárgyállomány számbavétele. Utóbbi munkában a Múzeum avatott könyvtárosa, Görgey Aladár járt az élen az épület falai közt 1945 őszén érte a halál. Az idős, nyugállományú Aggházy Kamii sem tért vissza e falak közé, sem az evakuálást mintaszerűen végrehajtó osztályvezető: Turányi Géza, aki szovjet hadifogságban halt meg 1952-ben. Uj időszak vette kezdetét, és új munkatársak jelentek meg az intézmény életében. 1945 után a restaurátorműhelyek nem alakultak azonnal újjá. A modellezést és a különböző kisebb javításokat egy ún. „iparművész-műhely" végezte, ezt változatlanul a II. emeleten helyezték el. A műhelyek többsége az alagsorban „született újjá". 1966-tól Nádas Egon neve elválaszthatatlanul egybeforrt a Múzeum fémrestaurátor-műhelyének működésével. A Fémrestaurátor-műhelyt ugyanabban a helyiségben alakították ki, ahol a háború előtti Kovácsműhely működött. Az akkori színvonalnak és igényeknek megfelelően tágas helyiségben, két darab vegyifülkével, elszívóval, esztergagéppel volt felszerelve. Az elmúlt évtizedekben megújítására sajnos nem nagyon volt mód, erre ebben az évben került sor. A Fémműhely munkáját mindvégig kiegészítette a fegyvermesterek működése. 1999 óta Kulybus József a Fegyvermester-műhely gazdája. A Textilműhely létrehozása 1966. október l-jével történt meg; első munkatársa Takácsné Hajdú Mária volt, őt követte a máig körünkben tevékenykedő Vágó Erzsébet kolleganőnk. A papírrestaurátor-műhely létrejötte és felszerelése 1994-1995 folyamán a Hadtörténeti Múzeum első és máig egyetlen magánalapítványa, a Hadimúzeum Alapítvány azzal a javaslattal fordult a Múzeum vezetéséhez, hogy - miután mintegy hét gyűjtemény anyagába tartoznak papíralapú műtárgyak - vegyék fontolóra egy papírrestaurátor-műhely felállítását. Ennek technikai-anyagi költségeit az Alapítvány vállalta magára. A műhely beindításához szükséges státuszt elöljárónk biztosította, s igen szerény körülmények közt, de azonnal megindult a munka: a többi házbeli műhely és külső papírrestaurátor-műhelyek „adakoztak össze" a beindításhoz múlhatatlanul szükséges kölcsön-készletet, eleinte saját szerszámokkal folyt a speciális munka. A fejlesztés azonban a lehetőségekhez mérten megindult és szinte azóta is folyamatos. Az első évek a helykeresés jegyében teltek, és eltérő nézetek csaptak össze. Az eddigi - háború utáni - gyakorlat azt diktálta, hogy a műhelyek az alagsorban foglaljanak helyet. Tudtuk azonban, hogy a külföldi és hazai gyakorlatban