Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - TOMBOR KRISZTIÁN: Egy második világháborús angol rohamsisakbélés restaurálása

a gyártás előre eltervezett részleteit, jócskán megnövelve az eredetileg rendelt mennyiségeket. Természetesen ettől kezdve az Mk. L-re vonatkozó, régebben meghatározott szabványrendszert megszüntették. AzMk. I. modellt a készlet erejéig kivonták a forgalomból (kivéve az átalakított Mk. I*-es modelleket). Innentől kezdve a termelés az ríj, módosított sisakra koncentrálódott. Az új normarendszer leglényegesebb elemei: 1. ) alapvetően megmaradt az Mk. L-es formája és tervrajza; 2. ) a kissé ovális alakú acél főrésznek és a rozsdamentes acél peremnek teljesen antimágnesesnek kell lennie; 3. ) a heveder új akasztójának is antimágnesesnek kell lennie; 4. ) a heveder akasztóját 2 db 9,5 mm-es szegeccsel kell rögzíteni (1939-ben a szegecsméretet 6,35 mm-re csökkentették); 5. ) a hevedert két nagyobb metszésű, de kisebb (22,5x10 mm) sárgaréz karikákkal rögzítik az akasztóhoz; 6. ) egyetlen sisak méretet tartanak meg; 7. ) ezen belül 7 bélés méretet jelöltek meg, ennek számát később 8-ra emelték. 1939-ben úgy döntöttek, hogy az átalakítás a sisak bélését is érintse. Bevezettek egy új modellt Mk. II. néven, ahol a gumírozott bélést egy kereszt formájú elem váltotta fel. Az eredmény egy jobban megtervezett és higiénikusabb, könnyebben szellőző bélés lett. Ezen kívül a pántokat neoprén dugaszokkal látták el, amelyek biztosították a bélés jobb ütésállóságát (védelmét-tompítását) és precízebb illeszkedését a sisakhoz. Az új sisakokat - az első világháborús tapasztalatok alapján - kizárólag a lövészárkokban zajló harcokra tervezték, noha a második világháborúban ez a harcmód már nem volt annyira jellemző. A sok régi Mk. L-es acélsisakot a Belügyminisztériumhoz helyezték át. Azonban amikor kitört a háború, a hadsereg szükségletei elsőbbséget élveztek, és a Hadügyminisztérium használatba vette ezeket a darabokat is. Rosszabb tulajdonságai alapján „frontra nem alkalmas"-nak nyilvánították őket, s elkerülendő azt, hogy a harcoló alakulatokhoz kerüljenek, megjelölték (illetve festették), s átadták a Home Guardnak (1939-ben létrehozott Önkéntes Honvédelmi Testület).