Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)

GYŰJTEMÉNYI- ÉS MŰHELYMUNKA - TOMBOR KRISZTIÁN: Egy második világháborús angol rohamsisakbélés restaurálása

1943. március 31-én az Mk. II.-t hivatalosan is kivonták az alkalmazásból, és helyette az Mk. IIL-as modellt vezették be. Azonban az Mk. II. gyártása 1944ig nem szűnt meg, és az 50-es évek elejéig használatban volt. Becslések szerint 1938 és 1944 között Nagy-Britannia közel 12 millió Mk. II.-es sisakot gyártott. Ehhez még hozzá kell adni azt a hatalmas mennyiséget, amelyet a Brit Nemzetközösség többi országa állított elő. Ezek az országok hasonló sisakokat gyártottak, vagy átalakították az Mk. L-est. (A gyártásban a brit erőfeszítés azért is lenyűgöző, mivel csak Nagy-Britanniában a háború idején sikerült több mint 5 millió embert mozgósítani, többet, mint a Brit Nemzetközösség egészében.) Ez a sisaktípus a háború núnden színterén jelen volt, a tengelyhatalmak elleni küzdelemben is. Az évek folyamán a színek a különböző hadszínterekhez alkalmazkodtak. Leggyakrabban a fényezett szürkészöld, khaki vagy sötét földszíntől kezdve a homokszínig bezáró skálán mozogtak. A teljes legyártott mennyiség kb. 15 millióra tehető. Ahogyan annak idején a francia katonák az „Adrián" sisakról, úgy a brit katonák az Mk. II.-es sisakjukról voltak leginkább felismerhetők. A sisakbélés restaurálás előtti állapota A bélés anyaga: papír váz, vászon bélés, fémszegecselés, neoprén bakok. Mérete: 12 cm magas, 21 cm hosszú, 16 cm széles. A sisakbélés korából, funkciójából, illetve származási helyéből kifolyólag igen rossz állapotban maradt fent. Annak ellenére, hogy tömegtermék, fennmaradása mégis ritkaságszámba megy, mert funkcióját s anyagát tekintve nem hosszú távú, hanem rövid időszakra, eldobható használatra tervezték. Mint az a színes képeken jól látható (lásd a kötet végén, a képmellékletek között), a műtárgyat sáros, koszos szennyeződés, algás (penészes) foltok és rozsda lepte be. A papír pántolás a rozsdamarás következtében több helyen rétegesen szétvált, eltörött és nagyobb felületeken elporladt. A rétegszétválasztódás is valószínűleg ázás következtében történhetett. A vászon eredeti fej felőli védőrétege (kátrány, festék) lerepedezett, elporladt, s maga a vászon is sok helyen elroncsolódott. A gumi bakok kiszáradtak és zsugorodtak, van, ahol ketté is törtek, s ennek következtében hiányosak. A pántok rögzítésére használt fém (vas) szegecseket teljesen „megette" a rozsda, elkorrodálódtak. Tulajdonképpen a legjobb állapotban az a kis zsinór maradt meg, mely a bélés fejmérethez történő beállítására szolgált. Összességében a sisakbélés menthetedennek tűnő állapotban került restaurálásra.