Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 7. (Budapest, 2004)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - HORVÁTH LAJOS: Az inszurrekciós gyalogság 1809-ben
te. A Magyarországi Főparancsnokság máris bejelentette, hogy a felkelő sereg élelmezését megoldani nem tudja, az a vármegyék beszolgáltatásából kell történjen. Csakhogy az ekkor még nem volt világos, mennyit is szolgáltattak be időközben a vármegyék, s mennyit fognak még beszolgáltatni. A raktárakban az előírt posztóból nem volt elég, a fegyverek elavult, hibás muskéták voltak, kard pedig igen kevés. Az ellátásban való késedelemre láthatóan folyton volt ok vagy ürügy. A második mustra ezért folyamatosan késett, míg végre április 18-án Nyitra vármegyében esett meg először, a következőt május elsején „az esztergomi és érseki lovasezred" tartotta, s ezután kettő-három héttel követte ezeket sorban több vármegye, bár májusban öt meghiúsult szemléről is született jelentés. 5 Felszólították a nemeseket, hozzák saját fegyvereiket, kiosztottak 6000 zsákmányból származó kardot és sok (nagyrészt használhatatlan) lőfegyvert. A hadi események addigra úgy előre haladtak, hogy a hiányosan felszerelt, kiképzetlen vármegyei alakulatok a második mustrának szinte leteltét sem várhatták meg, egyeseket máris a Rába és a Vág mögé rendelt a nádor a franciák közeledésének hírére. Sok alakulat felszerelését - de legalábbis annak minden darabját - be sem várva indult harcfeladatra úgy, hogy még egyet sem lőttek puskáikkal, azokkal sem, amelyekkel történetesen lehetett volna. Hadrend A nemesség vagyon szerinti megoszlása jelentősen befolyásolta a potenciális lovasság és gyalogság egymáshoz mért arányát. Míg az országgyűlés után bekövetkezett összeírás 3122 nemest talált a háromezer forinton felüli jövedelemkategóriában (akiket tehát lovas szolgálatra kötelezhettek), addig 27 166 6 nemes esett a saját költségen gyalogos szolgálatra kötelezhetők csoportjába. Ráadásul a nemesség megyék szerinti megoszlása sem volt egyenletes. Mindezeket az aránytalanságokat több-kevesebb sikerrel kompenzálták, például a kisebb jövedelműeknek is lehetővé téve a tetszés szerinti lovas szolgálatot, vagy a közös kasszából való finanszírozással. Végül az ország (Horvátország nélkül) 17 266 lovast és 20 361 gyalogost állított ki. Ez nyolc vármegye gyalogságának lovasításával volt lehetséges. A felkelő had főparancsnoka a nádor volt, három szárnysegéde között például olyan neves személyiséggel, mint Kisfaludy Sándor. A vezérkari főnök Gomez de Parients altábornagy lett. A táborkar pedig a négy kerületi parancsnokból és dandártábornokokból állt. A négy kerületet korábban határozta meg az országgyűlés, ezek: a Dunáninneni, Dunántúli, Tiszáninneni és Tiszántúli kerületek. A kerületi parancsnokságok élén neves tiszteket is találunk; a Tiszáninneni kerület parancsnoka gróf Hadik András altábornagy, a Tiszántúli kerület parancs5 HL A magyar nemesi felkelés iratai. 1809. 5/1.; 1809. 5/3.; 1809. 5/33. It. sz. 6 R. Kiss: i. m. I. k. 35. p. 7 1808. évi II. tv. cikk 20.§. Magyar Törvénytár, 1740-1835. évi törvényczikkek, Budapest, 1901. 381. p.
