Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)

Az emlékmű 1886-ban az ún. Jansky-ügy miatt vált belpolitikai feszültség okozójává, és került tartósan a figyelem középpontjába. Jansky Lajos vezérőr­nagy, a 61. gyalogdandár parancsnoka ugyanis szakított az addigi - 37 éves - ha­gyománnyal. Napiparancsában május 2l-re rendelte ki teljes díszben a tisztikart a császári katonák sírjaihoz koszorúzásra. Az ekkor elmondott beszédben példa­képül állította Hentzi hőstettét. Az eset hírére az egyetemi ifjúság macskazenét adott Janskynak és beverte lakása ablakait. Budára azonban már nem tudtak át­vonulni, mert a rendőrség útjukat állta. Az utcai tüntetés ellen kivezényelték a katonaságot, két függetlenségi párti képviselő pedig a parlamentben interpel­lált. 89 A politikai vihar csak lassan csitult, annál is inkább, mert az uralkodó az esetet előidéző Janskyt előléptetéssel áthelyezte, 9 " míg az eljárását bíráló Edelsheim Gyulay Lipót budapesti hadtestparancsnokot nyugdíjazta. Két év múlva, 1889 januárjában, az ún. véderőtörvény parlamenti tárgyalásakor izzottak fel ismét a politikai szenvedélyek. Ekkor már hangot kapott az a követelés is, hogy a Hentzi-szobrot, „Budavár szégyenét" távolítsák el a helyéről bármi áron. 9 ' A nemzeti lelkiismeret 1893-tól nyugodhatott meg. Ekkor egészült ki ugyan­is a várostromló honvédekről a temetői megemlékezés a Dísz téren újonnan fel­állított honvédszobor, Zala György alkotásának megkoszorúzásával. Az avatási ünnepség 92 idején és még pár napig, a rendőrség őrizte a Szent György teret, majd minden elcsendesedett körülötte: a honvédemlékmű felavatását nem ár­nyékolta be egy Hentzi-szobor elleni merénylet. 93 Am alig két év múlva, 1895 kora tavaszán bekövetkezett az, amitől tartott a rendőrség: április 2-án valaki megkísérelte a levegőbe röpíteni a Harcos Emléket. A merénylő Szeless Adorján újságíró, aki a józsefvárosi vendéglőkből jött, koromfekete bajuszával, himlőhelyes arcával, lelkes tekintetével, dalárdista hangjával 94 Krúdy Gyula szerint valami nevezetes dolgot akart végrehajtani. A félig kalandor, félig hazafi Szeless hírlapíró barátaival a szélsőséges, királysértő cikkeivel botránykő­nek számító Olvasd című hetilapot 95 írta és szerkesztette. A Hentzi-szobor elleni 89 Fővárosi Lapok, 1886. május 22. 141. sz., május 23. 142. sz. 90 Lembergben (ma: Lvov, Ukrajna) lett hadtestparancsnok. 1909-ben, Bécsben hunyt el. Ma­gyarország, 1926. május 21. 91 Ország Világ, 1918. november 17. 47. sz. 92 Fővárosi Lapok, 1893. május 21. 139. sz., május 23. 140. sz. A kormány az uralkodó iránti loja­litásból nem képviseltette magát az ünnepségen, mint ahogy egy év múlva majd Kossuth Lajos temetésén sem, így a szobrot a főváros nevében jelképesen Gerlóczy Károly polgármester vet­te át Spúr János 48-as honvéd tiszttől. Az ünnepség végén a közönség megéljenezte a hazát, a királyt, az öreg honvédek pedig Kossuth Lajost. 93 Annál inkább borzolta a kedélyeket az a javaslat, hogy a szabadságharcos honvédség és a cs. kir. katonaság kibékítése jegyében a budapesti hadtestparancsnok és a honvédegylet elnöke, Ivánka Imre együttesen koszorúzza meg mindkét emlékművet. Magyarország története 1890-1918. I-n. k. Szerk. Mucsi Ferenc. Budapest, 1983. 2. jav. kiad. I. k. 84-85. p. 94 Kríidy Gyula: Kossuth fia. Budapest, 1976. 218. p. 95 Voit Krisztina: A budapesti sajtó adattára. 1873-1950. Budapest, 2000. 469. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom