Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - CZAGA VIKTÓRIA: A Harcos Emlék – szoborsors Magyarországon. (A Hentzi-emlékmű története)
merénylet terve is ebből a körből indult ki. Szeless bombája azonban nem arra készült, hogy romboljon. A sok mázsás, öntöttvas emlékmű felrobbantásához ugyanis annyi lőporra lett volna szüksége, amellyel az egész várat a levegőbe röpíti. 9 * Nem. A merénylet célja az író véleménye szerint Ferenc József felboszszantása volt, s midőn a hazafias közvélemény azt tapasztalta, hogy nem sikerült kihoznia sodrából az uralkodót, „ejtette" őt. 97 A szardíniás dobozba gyömöszölt lőpor a szobornak nem ártott, 98 mindössze annak déli oldalán hagyott füstös, csúf foltot, ellenben a környező házak ablakait betörte. A merénylet hírére néptömegek zarándokoltak fel a Várba, hogy megtekintsék a bomba pusztítását, ám a teret a rendőrök lezárták és senkit sem engedtek a szoborhoz közel. Az esetet követően Szelesst" barátai csakhamar külföldre szöktették, ahol - ismét Krúdy szavait idézve - Kossuth Lajos szerepét akarta eljátszani. Szelessből azonban nem lett sem a nemzet vértanúja itthon, sem az emigráció hőse külföldön, 100 ellenben azzal, hogy elszökött itthonról, kínos jelenetektől kímélte meg a kormányt. A több mint pikáns helyzetet Adorján Sándor hírlapíró világította meg: a közvélemény a rendőrség által elfogott merénylőt mártírrá avatva fogja ország-világ elé követendő példának állítani. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben az ügyvéd - élve a lehetőséggel - a hallgatóság zajos tetszésnyilvánítása közepette hazafiságról, hazaszeretetről szónokol majd. Beszédét az újságok szertekürtölik, megjelenik Szeless képe a lapokban. Az ítélet után pedig a nemzeti hőssé emelt merénylőt együtt éljeneznék a királlyal! A legcélszerűbb lenne, vonja le a következtetést Adorján, ha a rendőrség nem találná meg a tettest - s a rendőrség valóban nem találta meg a merénylőt! 101 96 Fővárosi Lapok, 1895. április 3. 92. sz. 97 Krúdy: i. m. 218-221. p. 98 Egy újságíró magát a szobrot „szólaltatta" meg Szelessről és tettéről: „Az a tacskó, ki szoborlétem ellen tört, nem érdemli meg, hogy vakmerőnek vagy merénylőnek tisztelje az utókor. A dinamit, a rombolás tudományának legnagyszerűbb fegyvere" nem is való a kezébe - hangzott a lesújtó ítélet. Fővárosi Lapok, 1895. április 4. 93. sz. 99 A merénylettel és a merénylővel kimerítően foglalkoztak korabeli újságok, s valós hírek keveredtek a „hírlapi kacsákkal". Szinte kivétel nélkül közlik Szeless rövid életrajzát. Eszerint 1858-ban Nagyváradon született, nős, négy gyermek atyja. Magas, erős testalkatú, barnás bőrű, barna szemű, bajusza fekete, szakálla elől kiborotvált. A merénylet elkövetésekor sötét ruhát, világos felöltőt, keménykalapot viselt. A robbantás után sáros (feltehetően csak piszkos) felöltőben jelent meg a Rujder Kávéházban (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton, a Bazilikával szemben). Az Olvasd egyik szerkesztőjét kereste, majd átment a Gránátos (ma: Városház) utcai Sohr Kávéházba, és a lap két munkatársával egy órahosszat tanácskozott. A napot végül a Kalap utcai (ma: V, Belváros, Irányi u. egy része) Dömötör-féle vendéglőben töltötte. Midőn a lapok azt írták, hogy a rendőrség lefogta őt, éppen itt vacsorázott. Ekkor sietve távozott, egy ruhakereskedőnél sötétre cserélte kabátját. A mozgalmas nap után barátai segítettek neki külföldre szökni. Pesti Hírlap, 1895. április 43. 93. sz. A merénylőből és dilettáns tettéből pedig közvetlenül az első világháború után Szeless Adorján utász főhadnagy és néhány bátor újságíró vakmerő tette lett. Az Újság, 1920. január 24. 100 Krúdy: i. m. uo. 101 Ország Világ, 1895. április 7. sz., Adóiján Sándor: A világ folyása c. cikke. Krúdy tudni véli, hogy Szeless néhány év múlva hazatért, és a magyar királyi kereskedelmi minisztériumban kapott alkalmazást. Feltevését igazolja, hogy az Olvasd c. lap szerkesztését, kiadását 1900-ban ismét átvette, amely lapnak egyébként 1894-ben, majd 1900-től tulajdonosa is volt. Voit: i. m. 469. p.
