Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)
Paulovits Gyula alezredes, a 3/1, pótzászlóalj parancsnoka (Hadtörténelmi Levéltár) A 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj Vásárosnamény-Kisvárda-Sátoraljaújhely vonalon vonult vissza, majd a Bodrog mentén Bodrogolaszi, Olaszliszka, Tokaj, Tiszabáj, Csobaj településeknél folytattak védelmi harcokat. 145 „Visszavonultunk Szerencsre, melyet négy hétig védtünk. Itt találkoztunk először és utoljára román csapatokkal, akik több ízben bátran rohamozták meg Szerencs utcáit és a Cukorgyárat. Tüzszünetekben csajkával vittük, és ettük a csokoládémasszákat... Több mint egy hónapig vizet nem ittunk, annyi sok jó bor volt... A helyi lakosság levágta a disznókat, majorságot, mert tudta, hogy az ellenséges csapatok mindent elvesznek." 146 Az orosz nyomás miatt állásaikat fel kellett később adniuk, Szerencs és a Hernád völgyébe Tarcal-Mezőzombor-Szerencs-Ond irányába kellett menetelniük. Szerencsen a cukorgyár udvarán állították fel a 22/II-esek maradék 10 aknavetőjét, tüzelőállásuk olyan volt, hogy az ellenséges tüzérség nem tudta belőni azokat - itt hetekig tartott az állóharc, főleg Szerencs dél és kelet tájékán, ahol a Szerencs mögötti dombok, a Nagy-hegy és a Futó-hegy cserélt naponta többször is gazdát. 147 Mellettük a 22. gyalog tábori pótezred egy másik zászlóalja helyezkedett el Mád-Szerencs között, élén Paulovits Gyula alezredessel, akikkel szemben már román alakulatok állottak. Helyzetük hasonló volt, mint a 3/III. gyalog tábori pótzászlóaljé. A román mentalitásról Sebő főhadnagy jegyezte fel: „Egyszer Gibártnál váratlanul ránk törtek, és bekerítettek bennünket. Már éppen rohamot indítottam volna, amikor láttam, hogy támadásuk az ellátó szekereimnél elakadt, és nekiláttak azokat kifosztani. így aztán nem lett semmi katonai csetepaté a dologból, szép lassú menetben mehettünk tovább. Ezt akár barátságos gesztusnak is vélhettük, bár nincs kizárva, hogy csupán a fosztogatás istene kerítette őket hatalmába, de az is lehetséges, hogy egyszerűen csak éhesek voltak." 148 145 Szőts, 1999. 59. p. 146 Uo. 59. p. 147 Sebő, 1999. 248. p. 148 Uo. 246. p.
