Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)
Szerencsről Abaújszántóra kellett visszavonulniuk, ahol egy szőlősben ásták be magukat, „...ekkor láttuk, hogy a vodkával leitatott szovjet katonákat támadáskor hátulról is bíztatják a politikai tisztek." Az oroszok kiszorították a 22/11eseket a szőlőhegyről, akik Vizsoly-Gönc-Hidasnémeti érintésével Makrancnál ásták be magukat. 149 „A lövészárkokat a németek a falu lakosaival ásatták ki. Az őszi esőzések hamar megtöltötték vízzel. Hogy ne a vízbe feküdjünk, kukoricakocsányt és szalmát fektettünk az árokba. Lehullott a hó is. December 6-án, Miklós napján, mikulási ajándékként, báránybőr bekecset és új inget kaptunk. Szinte percek alatt ezen vadonatúj ruházatok is megteletek tetűvel, úgy látszik, még a tetű is a tisztát szereti, állapítottuk meg. Az orosz katonai fölény egyre biztosabbá vált. Mégis itt, Kassa mellett január 10-ig tartotta magát a front, valószínű nagy erőket kötött le Budapest ostroma. A német katonák még veszélyesek voltak, több szovjet harckocsit, köztük T-34-eseket is páncélökölllel és Faust patronnal kilőttek. 150 Feltétlenül meg kell említenem, hogy itt a MakrancCsécs vonala ellen intézett orosz támadáskor, az előttünk elterülő hatalmas sík terület egyik nap szürke lett a támadó gyalogosoktól, akik mint a hangyák, állandó lövöldözéssel jöttek felénk, és ekkor 15-20 Tigris SS páncélos 111 ... előretört, és lemészárolta az összes támadót." 152 Abaújszántó-Jászó-Mecenzéf-Stósz volt utolsó harcaik színtere. Az állandó visszavonulások közben: „Lehangoló maga az időjárás, azonkívül az általános helyzet is. Sok helyen már átázott a talaj, helyenként mocsaras, süppedős területeken is állást kellett foglalni... El tudom képzeli a szovjet csapatok állapotát, amikor erre a világhíres borvidékre beteszik a lábukat, mi fog történni szegény lakossággal, főleg a nőinkkel." 153 A póthadosztály Nagyida-Makranc-Csécs vonalán próbálta megállítani a túlerőt. Makrancnál 1944 karácsonyán kezdték meg az állásépítést. „Az ellenség lába is fázott szerencsére, és ők is jobban szerették már, ha a harcok a falvak, községek közelében folynak, hogy legalább esténként meg lehessen szárítkozni, netalán még valami fűtésfélét is lehessen előállítani az alváshoz." 154 149 Szőts, 1999. 59-60 p. 150 Panzerfaust-60 (páncélököl) német gyártású egyszer használatos kézi páncéltörő fegyver. Kumulatív lövedékével 30-80 m távolságban 140-200 mm közötti páncélvastagságot tudott átütni. Lexikon, 360. p. 151 Pz.VL Tigris nehéz harckocsi. A T-34 és KV szovjet harckocsik ellenében kifejlesztett német nehéz páncélos. Műszaki paraméterei: harci tömege: 56,9 t, páncélzata: 60-110 mm, max. sebessége: 40 km/h, fegyverzete: 1 db 8,8 cm-es harckocsiágyú és 2 db 7,92 mm-es géppuska. Kezelőszemélyzete 5 fő volt. Lexikon, 496. p. 152 Szőts, 1999. 60. p. Ugyanerről a páncélos támadásról Sebő főhadnagy is említést tett visszaemlékezésében (Sebő, 1999. 256. p.), megjegyezvén, hogy ekkortájt a 22/11. gyalog tábori pótzászlóalj állása Makranc délen húzódott, szemben a vasúti töltéssel, mely felől, dacára nehézfegyverei tüzének, az erősen leitatott oroszok állva menetelve támadtak. Ekkor érkeztek meg a Tigris páncélosok. „A harcok után a Wehrmacht-tisztek szidták is az SS-t, mondván, hogy ők hamarosan eldübörögnek, nekik viszont itt kell maradniuk szembenézni e mészárlás gyümölcseként az oroszok véres megtorlásával." 153 Sebő, 1999. 250. p. 154 Uo. 254. P .
