Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)

ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)

Az Uz-völgyében kialakult kritikus helyzet miatt a 2. tábori póthadosztály élszerelvényeit - köztük aló. gyalog tábori pótezred részeit is - Csíkszereda térségébe irányították, élszállítmánya 1944. augusztus 29-én érkezett be, s 30-án, a reggeli órákban rakodott ki Csíkrákos-Mádéfalva-Csíkcsicsó körzetében.""' Már 1944. augusztus 31-én a 16-osok részeit először Csíkszépvíz keletnél, a Csobános völgyében előreszivárgó szovjet 24. gárda lövészhadtest csapatai ellen vetették be. A harcok a Csíki-havasokra is átterjedtek, a 2. tábori póthadosztály részeit - melyek már kivagoníroztak a környéken -, egymás után vetették be. Feladatuk általános jellegű volt: Csíkszépvíztől keletre megakadályozni, hogy az ellenség beözönölhessen a Csíki-medencébe.

107 Temesi Vilmos hadapród őrmester,

108 a 16/1. gyalog tábori pótzászlóalj aknavető szakaszparancsnoka az alábbiakban emlékezett meg az 1944. FX. 1-13. közötti harcaikról: „1944. aug. 23. Románia megszüntette a hadviselést a Szovjetunió ellen. Ezt követően aug. 30-án került a m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály Erdélybe. Először Csíkszeredára irányítottak bennünket, de a kivagonírozásra már nem kerülhetett sor, mert akkor már az orosz seregek megelőztek bennünket. így Csíkszépvíz helységben tudtunk csak kiszállni. Nagyon szomjasak voltunk. A házigazda azt mondta, hogy a ház előtti kútból ihatunk, amit már előzőleg láttunk, de a vályúban levő víz nagyon gyanúsnak tünt. Mintha rozsdás lenne. Felvilágosítottak bennünket, hogy iható és ekkor ismertük meg a kiváló csíkszépvizi borvizet. Csíkszépvíztől kiinduló Csíkszépvölgyet két hegygerinc övezte. A baloldalon volt a zászlóalj- és ezredtörzs, előtte voltam az aknavető szakaszommal és szemben velünk az oroszok a völgy elején: a kopaszkúpon. A jobb oldali hegygerincen a mosonmagyaróvári zászlóalj katonái voltak, a 16/3. zlj. Aknavetőimmel egy kis keresztvölgyben voltunk. A figyelőhelyem pedig a hegygerinc tetején, ahonnét jól szemügyre vettem az oroszok állásait és a túlsó hegygerincen láthatóak voltak a mosonmagyaróváriak is. Harcászati szempontból ideális helyzetem volt. Aknatűzzel támadtam az oroszok állásait. Zrínyi páncélos kocsik [Helyesen: rohamlövegek - B. Z.]

109 meg parancsnokaként 1944. IX. 7-én Csíkszennmhálynál súlyosan megsebesült, jobb lábát tőből amputálták, a háború végéig kórházban volt. 1945. IV. 26-án esett Németország területén hadifogságba. Utolsó rendfokozata: százados (1942. III. 31.). Kitüntetései: Magyar Érdemrend Tisztikeresztje hadidíszítményekkel és a kardokkal (1945. II. 13.), Bronz Signum Laudis hadiszalagon a kardokkal (1943. III. 18.), Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem. KI. 106 A hadosztály utolsó lépcsői 1944. LX. 5-én rakodtak ki. Veress D., 2002. 25. p. 107 Veress D., 2002. 33-35. p. 108 Temesi Vilmos (Győr, 1920. IV. 27., Krakker Gizella -) tartalékos gyalogos zászlós. 1950-ben írott önéletrajza szerint: „1944. augusztusában [24-én - B. Z.] a 16. pótezreddel a hadműveleti területre kerültem Csíkszépvízre [mint a 16/1. gyalog tábori pótzászlóalj nehézfegyverszázadának aknavető szakaszparancsnoka -B. Z.], majd innét visszavonulás következtében Görgényszentimrére, ahol 1944. szeptember 23-án aknaszilánktól megsebesültem, ahonnét a rimaszombati, majd a győri hadikórházba kerültem. Felépülésem után ismét jelentkeztem a győri pótkeretnél 1944. dec. 1.-én. 1945.jan. 10.-én ismét kikerültem a hadszíntérre és a 25. gy.e.-nél nyertem beosztást." 1945. IV. 13-án Hart-nál esett orosz fogságba. Utolsó rendfokozata: zászlós (1945. I. 20.). Kitüntetései: Magyar Legénységi Nagyezüst Vitézségi Érem, Magyar Legénységi Kisezüst Vitézségi Érem, I. osztályú Tűzkereszt. KI. 109 Ebben az időszakban a 2. hadsereg parancsnokságának alárendeltségében a 10. rohamtüzér osztály részei küzdöttek a 2. tábori póthadosztály alárendeltségében. Az 1940/43 M. Zrínyi-