Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 6. (Budapest, 2003)
ÉRTEKEZÉSEK, TANULMÁNYOK - BABUCS ZOLTÁN: A m. kir. 2. honvéd tábori póthadosztály a magyarországi harcokban (1944. VIII. 26-1945. I. 12.)
vitéz Sajó Ernő főhadnagy, a 2/2. pótüteg parancsnoka (a kép a Donnál készült 1943januárjában) (1. tiszt), dr. Kaszap Béla főhadnagy 7 .' 2 A lóállomány első osztályú volt, indulás előtt vasaltatták meg azokat. 1944. augusztus 26-án indult el az üteg 100 tengelyes szerelvénnyel Győrből - a lőszerjavadalmazást is vitték magukkal -, a hozzátartozók a pályaudvaron búcsúztak el tőlük induláskor. Útvonaluk a következő volt: Budapest-Szolnok (előtte bombázták a szövetségesek)-Hódmezővásárhely-Csíkmadaras. Csíkmadarason 1944. szeptember 5-én rakodtak ki, s azonnal tüzelőállást foglaltak Csíkszentmihályon, majd Csíkszépvízen. 33 Később parancsot kapott, hogy Gyimestől délre egy székely határőr-zászlóaljat kell támogatniuk. Az 1895 M. Mannlicher puskákkal felszerelt kb. 100 határőrt egy hegygerincen találták meg, ahová délután értek. Másnap reggel felszállt a pára, és Sajó főhadnagy észlelte, hogy a szemközti hegyvonulaton az ellenséges tüzérség figyelői, abszolút biztonságban érezvén magukat „alsónadrágjaikat szárogatták". Egyik lövegvezetője 1000 m magasságból közvetlen lövegirányzással szétlőtte az ellenséges figyelőket. Parancsra - éjjel - a Hargitán keresztül Szováta-Parajd-Görgényorsova felé mentek. Görgényorsován parancs szerint az ott lévő gyalogság harcait kellett támogatniuk. Más figyelőhely nem lévén, a görgényorsovai templomtoronyban állította fel tüzérfigyelőjét, de éjjel már a faluban hemzsegtek az oroszok. Figyelőjével visszavonult lőállásuk felé, de onnét már hallották, hogy az üteget megtámadták. Lövegei a falu szélétől kb. 50 m-re, 32 Dr. Kaszap Béla (Eperejes, 1913. XII. 1., Winkier Róza - ) tartalékos tábori tüzér hadnagy. A 2. tábori pót tüzérosztály 2. ütegével vonult Erdélybe 1944. IX. l-jén. Utegparancsnoka sebesülését követően átvette a 2. üteg parancsnoki tisztét. 1945. III. 27-én esett szovjet fogságba Arpásnál. Utolsó rendfokozata: hadnagy (1941). Kitüntetései: Ezüst Signum Laudis hadiszalagon (1945), Bronz Signum Laudis hadiszalagon (1944. III. 13.), I. osztályú Tűzkereszt (1943), Erdélyi Emlékérem. KI. 33 Feljegyzett beszélgetés vitéz Sajó Ernő volt m. kir. hivatásos tábori tüzér főhadnagy, a 2. tábori pót tüzérosztály 2. ütegének parancsnokával (Bp., 2002. XII. 10. és 16.). A továbbiakban: Sajó-feljegyzés; Szabó, 1998. 111. p.
