Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában
Vilmos porosz király (1797-1840) 1813-ban alapította. A többfokozatú kitüntetés ugyan semmiképpen nem tartozik a fenti kategóriába, ám alacsonyabb fokozatait a háború kapcsán mégis nagy mennyiségben adományozták. Álljon itt erre egy jellemző példa: Szurmay Sándor, a keleti hadszíntér osztrák-magyar gyalogsági tábornoka, a háború korábbi szakaszában javasolta egy fiatal honvéd hadnagy kitüntetését. A katona azonban a felterjesztés időszakában súlyosan megsebesült. „Azonnal felhívtam telefonon akkori elöljáró hadseregparancsnokomat, von der Marwitz német tábornokot és kértem, hogy ezt a hadnagyot a II. osztályú vaskereszttel (sic!) tüntesse ki, mert mi ugyan szintén beadtuk kitüntetésre, de az, ki tudja mikor jön meg, már pedig az sem bizonyos, hogy hősünk él-e még addig. Von der Marwitz rögtön elküldötte nekem azt a keresztet és én még aznap autóba ülve felkerestem szegény hősömet." 38 Több érdekes következtetést vonhatunk le ebből a rövid idézetből. A legfontosabb ezek közül mégis az osztrák-magyar bürokrácia körülményességére, illetve - ezzel szöges ellentétben - a német szervek rugalmasságára és gyorsaságára tett utalás. Szurmay visszaemlékezéseiben más helyeken is megemlíti, hogy a háborúban az adományozásokat végző hadsereg-főparancsnokság illetékes szervei lassan és a „nem közvetlenül a harc vonalban lévőknél igen szűkmarkúan adták a kitüntetéseket", 39 holott véleménye szerint „a harctéren legéletbevágóbb volt az ellátás, a kitüntetés, az igazságosság és az egyenlő megterhelés". 40 A tábornok írásában külön kitért a tisztek jutalmazásának problémájára, az elbírálási ügymenet vontatottságára, konklúzióként azonban csak azt tudta megállapítani, hogy „a tiszti kitüntetések ügyét háború esetére másként kell megszervezni". 41 A magyar királyi Honvédség tagjai számára a világháború során adományozott kitüntetések száma és éves megoszlása az előbbiekben felvázolt képet tökéletesen kiegészíti és igazolja. A tiszti és legénységi kitüntetések összesített száma 467.554, amelynek döntő hányadát (433.745) a legénység által elnyert kitüntetések száma adja úgy, hogy a leggyakoribb Károly Csapatkereszt és a Sebesültek Érme nem is szerepel a nyilvántartásban. A legénység legnagyobb számban a Bronz és Ezüst Vitézségi Érmeket, illetve a Vas Érdemkeresztet nyerte el, a tiszteknél a Katonai Érdemérem bronz és ezüst fokozatai, a Katonai Érdemkereszt III. osztálya és a Koronás Arany Érdemkereszt vezetik a listát. 42 Kiderül az is, hogy az 1914-es 1.543 kitüntetéshez képest a következő évben már 93.460 érdemjelet osztottak ki, a háború utolsó esztendeje pedig már 150.650 jutalmazott katonát köszönthetett. A szövetséges külföldi kitüntetések közül a legtöbbet (1.569) a Német Császárságtól kapták a honvédség tagjai, összesen pedig 1.855 esetről tudunk. 43 A világháború során a magyar honvédek tehát majdnem félmillió kitüntetést érdemeltek ki, s ez az arány a Monarchia egészére nézve bizonyosan milliókban mérhető. Ismeretes, hogy a bécsi pénzverő a háború alatt 1.080.000 Bronz, 600.000 II. osztályú Ezüst, 160.000 I. osztályú Ezüst és 4.558 Arany Vitézségi Érmet, valamint 150.000 Vas Érdemkeresztet adott ki, ami kb. kétmillió legénységi kitüntetést jelent. 44 Nemcsak Közép-Európában jutalmazták azonban ilyen in38 Szurmay: i. m. 28. 39 Uo. 131. 40 Uo. 151. 41 Uo. 162. 42 Berkó István (szerk.): A magyar királyi honvédség története 1868-1918. Budapest, 1928. 572. 43 Uo. 573. 44 Felszeghy: i. m. 357.
