Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Schweidel József aradi vértanú élete és utolsó írásai

mennyi ott található elővédi csapat felett. Egyben utasította, hogy szálljon szembe az ellenséggel, s csak akkor hátráljon, ha az ellenség túlereje erre szorítaná, vagy ha megkerülné állását.

33 Szeptember 26-án a horvát csapatok Lepsényből megindultak Székesfehérvár felé. Útközben néhány Württemberg-huszárt foglyul ejtettek. Polgárdinál azonban a Schweidel vezette utóvéd hat ágyúlövést adott le rájuk, amelyeknek a 7. (Hardegg) vértesezred egy lova esett áldozatul. Schweidel 1849. május 7-én Kossuth Lajoshoz intézett beadványában büszkén írta: „Polgárdi alatt, hol Jellaéic által vezérlett csapatban terjesztett azon hírt, mintha a rendes magyar katonaság a betört ellenséggel komolyabb csatába bocsájtkozni nem merészlene, - parancsnokságom alatti ütegekkel a Hardegg-vasasak közé bocsájtott sikeres lövésekkel cáfolni legelsőbb kezdettem."

34 A magyar sereg ezután feladta Székesfehérvárt, s visszavonult a Velencei-tó északi partjára. Ide érkezett meg 27-én este a Sándor-huszárok Pozsony megyéből lerendelt alezredesi osztálya is.

35 A szeptember 28-i sukorói haditanácson az országgyűlés által kiküldött biztosok követelték a megütközést, s olyan szenvedélyes vita bontakozott ki, hogy már-már attól lehetett tartani, a magyar hadsereg harc nélkül felbomlik. A helyzetet Batthyány Lajos miniszterelnök mentette meg. Javaslatára Móga vállalta, hogy ha Jellacic másnap támadna, fegyverrel veri vissza a horvát sereget.

36 A bán, hadserege két és félszeres létszámfölényben lévén (48.000 embere volt, kb. 18.000-rel szemben), azt hitte, hogy egy átkaroló támadással szétzúzza a magyar jobbszárnyat, majd a Velencei-tóba szorítja a magyar sereget. A szeptember 29-i pákozdi csatában azonban rohamoszlopait sorra visszaverték a magyar honvédek és önkéntes nemzetőrök, lovasságának támadása pedig összeomlott a többnyire frissen kiképzett magyar tüzérek pontos tüzében. A Sándor-huszárok hat századából a két őrnagyi osztály (400 fő) Ferdinánd Karger őrnagy vezetésével a Velence környékén állomásozó tartalékhoz tartozott. Csak a két alezredesi század, illetve az ellenség állását kikémlelni induló Schweidel és kísérete került tűzbe.

37 Schweidel utóbb így írta le a történteket: „Pákozdnál (Sukorónál), hol a fegyvertüzelésig előrehatolt, jóval nagyobb számú ellenség helyzetének s felállításának megösmérhetése, s evégett életveszedelem megvetésével legsűrűbb lövések dacára magam egynehány vitézekkel megvizsgálván, s csak 33 KA AFA Karton 1966. Aktén des Insurgenten Armee. 1848-9-9. (Másolat.) 34 Schweidel József levele Kossuth Lajosnak, Debrecen, 1849. május 7. MOL HM Ált. 1849:13500. Az összeütközésre lásd még Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848-1849. Pest, 1869. 2. kötet. 91., 96.; Hauptmann: i. m. 2. kötet. 24., 215-217. 35 Az alezredesi osztályra lásd Melczer Andor szeptember 15-i jelentését Mészáros lázárhoz. MOL H 76. Mészáros Lázár verbászi iratai. 2. sorozat, No. 144. Valamint Batthyány szeptember 17-i levelét Csányhoz. Közli Batthyány-ir. II. kötet. 1400. A magyar létszámra: MOL Csány-ir. KLI 91. (szeptember 18.), 121. (szeptember 21.), 197. (szeptember 23., 25.) 36 A haditanácsra lásd Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek. In Csurgai Horváth József - Demeter Zsófia (szerk.): „Akit szolgáltatok egy árva hon volt..." Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai. Közlemények Székesfehérvár történetéből. 1. kötet Székesfehérvár, 2000. 126-133. 37 Zámbelly: i. m. 177-178. A csatára lásd Urbán 1984. 165-80. és Jenéi Károly: A pákozdi csata. Fejér Megyei Szemle, 1966. 5-27.; Demeter Zsófia: A pákozdi győzelem. A Szent István Király Múzeum Közleményei, B/48. Székesfehérvár, 1998.; Spira György: Egy nagy meseköltő müveiből: Jellaéic regéi Pákozdról. In Vad tűzzel. Budapest, 2000. 144-177.