Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
MÚZEUMUNK TÖRTÉNETÉBÓL, ÉLETÉBŐL - LUGOSI JÓZSEF: A Hadtörténeti Múzeum legújabb fegyverkollekciója (1. rész)
124. Orosz 15,24 mm-es Krnka egylövetű hátultöltő karabély A csövön: 348879, 742. A bronz tokon: 76282, oroszul PK, II. R. A záron: 61358. Az elsütőlemezen: (oroszul) TOZ /] 865. Sylvester Krnka puskáit és karabélyait eleinte az Oroszország központjában elhelyezett csapatok felfegyverzésére használták fel, később már általánosan használt fegyver volt az orosz-török háborúban. Lt. sz.: 2001. 238. 1. 125. Osztrák-magyar 1862/67 M, 13,9 mm-es Wánzl egylövetű hátultöltő különcsapat puska Az irányzék talapzatán: 202; a cső felső részén 15; a csapózáron: osztrák sas, WERNDL; a tok hátsó nyúlványán: LEBEDA, Hs; a tusa jobb oldalán: [...]SLI; Z 030003, 20; a zárlemezen: osztrák sas; a tusaborító lemezen: 15. Irányzéka hiányzik. Teljes hossza: 1082 mm, a cső hossza: 610 mm, tömege: 3720 gr. Felfelé nyíló csapózáras fegyver. Ausztriában 1867-ben alakították át az 1854 M. és 1862 M. 13, 9 mm-es huzagoltcsövű elöltöltőket, a Franz Wánzl által szerkesztett felfelé nyíló csapózárral. A Wánzl fegyvereket három fegyvernemnél használták (gyalogsági puska, vadászkurtály, és különcsapat puska). A vadászkurtály kivételével a fegyvereket két mintába sorolták: az 1854/67 M. és 1867 M. A gyalog és különcsapat puska csövének külseje kúp alakú, hátsó végén felül öt leköszörült résszel, az ún. lombokkal van ellátva. A vadászkurtály csöve a szurony feltűzéséhez szolgáló hengerded rész kivételével nyolcszögletű. A vadászkurtályok alsó faágya diófából készült, míg a gyalog és különcsapat puska zöme bükkfából. A közös Hadügyminisztérium 1866 augusztusában 325 ezer Wánzl puskát rendelt, egyenként 30 forintos áron. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy ezekkel a fegyverekkel komoly bajok vannak. 1867 októberében a Bécs környéki lőgyakorlatoknál ugyanis bebizonyosodott, hogy a rendszer a gyakorlatban nem használható. A legtöbb csapatnak vissza kellett adni a fegyvert javításra, mert a lövés után a réztöltények hüvelyei beszorultak a fegyvercsőbe. Ennek alapján a fegyverek legalább 15%-a hasznavehetetlenné vált, ami azt jelentette, hogy legalább 100 ezer fegyver csak ócskavas volt. Lt. sz.: 2001. 549. 1. 126. Osztrák-magyar 1867 M., 11 mm-es Werndl egylövetű hátultöltő gyalogpuska A cső bal oldalán: 46; a cső felső részén: St 71; a tok felső részén: WERNDL; a zárlemezen: 871; körön belül R; a tok hátsó részén: 3446; a tusaborító lemezen: 467475. Teljes hossza: 1270 mm, a cső hossza: 810 mm, tömege: 4500 gr; a lövedék kezdősebessége: 438 m/sec. Az Osztrák-Magyar Monarchiában az elöltöltő fegyvereket Wanzl tervei szerint alakították át, és 1868. január 5-én rendszeresítették. A Wánzl-féle fegyverek nagy űrméretűek voltak, s ismerve a nagyméretű töltények hátrányait, a fegyverbizottság kisebb űrméretű, már nem átalakított fegyver készítésére írt ki pályázatot, amelyet Josef Werndl fegyvere nyert meg. A Werndl-fegyvéreket Karel Holub szerkesztette. 1872-ig Steyrben 622.000 db puskát és 8500 db karabélyt gyártottak. 1873-ban Anton Spitalsky javított a Werndl-fegyvereken. A Werndl-fegy véreket 1867. június 28-án rendszeresítették. A Werndl-závárzatú gyalog- és vadászpuskából két mintát alkalmaztak, az 1867 M.-t és az 1873 M.-t.
