Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 5. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - SALLAY GERGELY: "Az érem művészet aprópénze. "Propaganda az Osztrák-Magyar Monarchia világháborús numizmatikájában
sága szerint - 1918. február 4-én több alakulat- és emlékjelvényt is vásárolt (emlékbe, esetleg gyűjteményébe) valószínűleg a város egyik trafikjában. 116 A jelvények ára 1-2 koronától 20—40 koronáig terjedt 117 akkor, amikor egy kilogramm fehér kenyérhez 1-3, egy liter tejhez 0,30-1 koronáért lehetett hozzájutni. 118 A sapkajelvények nagy számát a Hadsereg Főparancsnokság hivatalos sapkajelvények használatának előírásával próbálta mérsékelni. 1916-ban viaszosvászonból gyártott csapatjelvényeket rendszeresítettek, amelyeket a sapka bal oldalán kellett viselni. 119 (Már 1909-ben, a csukaszürke egyenruha bevezetése kapcsán a tisztek és a legénység számára egyaránt előírták a tábori sapka bal oldalán a palaszürke posztóból készült ezredszám viselését a m. kir. honvéd gyalogságnál. 120 A lovasság ezzel ellentétben 1916-ig - a Monarchiában egyedül - megtartotta nagyon színes egyenruháját. A honvéd huszároknál 1869 óta szemernyő nélküli buzérvörös tábori sapka volt használatban, amelyen a sárga posztó ezredszám a jobb oldalon kapott helyet. 121 ) Az új viaszosvászon csapatjelvények a közös hadseregben kék, a magyar honvédségnél palaszürke, a magyar népfelkelésnél fehér színűek voltak, s a különböző számok és betűk az adott alakulat kilétét határozták meg. 122 Mindennek ellenére a félhivatalos sapkajelvények elterjedtsége nem csökkent, hanem nőtt. Ehhez hozzájárult az is, hogy maga I. (IV.) Károly is viselte, tehát népszerűsítette őket: leggyakrabban az Isonzóhadsereg vagy valamelyik hegyicsapat jelvénye jelent meg csákója vagy sapkája bal oldalán. 123 További érdekes forrása a jelvények történetének és utóéletének az Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület által 1924-ben rendezett kiállítás dokumentációja. A Horváth Károly (1886-1941) ügyvezető alelnök - egyébként egy körülbelül 8 ezer darabos gyűjtemény tulajdonosa - által írt ismertetőből megtudhatjuk, hogy először az egyes hadseregek, majd példájukat követve a különböző csapattestek adtak ki emlékjelvényeket, „és egy napon minden katona sapkája mellett volt 2-3, minden női keblen s minden szív felett egy". 124 Az ő gyűjteményének gyarapításához maga az uralkodó is hozzájárult, méghozzá a részére felkínált példányok odaajándékozásával. 125 Egy ilyen tárgy a Hadtörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményében is fellelhető. A cs. és kir. 38. gyalogezred fentebb már ismertetett, rohamsisakot formázó jelvényének egyik példánya ugyanis a következő zománcozott feliratot viseli a hátlapján: SEINEM ALLERHÖCHSTEN KRIEGSHERRN / IN / TREUE U. TTEFSTER / EHRFRUCHT / GEWIDMET DAS / OFFEIERSKORPS / DES / K. u. K. I. R. 38 (Legfelsőbb hadurának hűséggel és a legmélyebb tisztelettel ajánlja a cs. és kir. 38. gyalogezred). 126 Az így összegyűlt, kiállított darabok nagy becsben tartásáról és az irántuk megmutatkozó érdeklődésről, népszerűségről árulkodik az évekkel a háború vége után rendezett kiállítás. 116 Városi polgárok, 113-114. 117 Kovács 1999. 46. 118 Az Újság, 1918. július 28. 6.; Lexikon, 46. 119 Barcy - Somogyi: i. m. 52. 120 Berkó: i. m. 576. 121 Ballá Tibor: A magyar királyi honvéd lovasság 1868-1914. Budapest, 2000. 97., 102. 122 Barcy - Somogyi: i. m. 52., 54. 123 Zentner, Christian: Illustrierte Geschichte des ersten Weltkriegs. Eltville am Rhein, 1990. 300.; Kovács 1999. 47. 124 Horváth Károly: Ismertetés a m. kir. Hadtörténelmi Múzeum kiállításához. Budapest, é. n. [1924.] 4. 125 Uo. 7. 126 HTM Numizmatikai Gyűjtemény, It. sz.: 2583/É.
