Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Az egységjelképei a megosztottság másfél évszázadában

Erdély", s Vergilius Aeneis-éböl a közvetlenül fenyegető veszedelem kifejezése: „De ó jaj, már a szomszédban ég Ucalegon háza és szerencsétlenül állnak a mi dolgaink."

41 A szöveg képi kifejezései - a megcsonkított ország, a kereszténység védőbástyája hivatás elvesztése, a közvetlen veszedelem képei - azonban a szimbólumok nagyobb rendszerébe illeszkednek. Ennek a nagyobb szimbólumegyüttesnek meghatározó hangsúlyát Zrínyi 1651-ben megjelent az „Adriai tengernek Syrenaia" című kötete adta meg. A Dedicatio, a Szigeti veszedelem, az Epigramák jelképekben gazdag világa, a könyv címlapján a hajót, az államot kifejező kép, kormányánál a páncélba öltözött Zrínyivel önmagában is arról szólt, hogy elindultak az ország egységét megteremtő úton.

42 Az 1650-1664 közötti rövid másfél évtized müvei pedig egyértelműen kifejezik, hogy az eszmék és szimbólumok nyelvén nagyszabású politikai vállalkozás célját fogalmazták meg. A királyság főméltóságai, gróf Wesselényi Ferenc nádor (1605-1667), gróf Nádasdy Ferenc országbíró (1623-1671) és gróf Zrínyi Miklós horvát bán nemzetközi szövetséget szerveztek, elérték, hogy felbomlott a Habsburg-török béke és elérték, hogy támadó háború induljon a megszállt területek visszafoglalására 1663-1664-ben. Az általunk írt vagy támogatásukkal ebben a szűk másfél évtizedben megjelent minden mű az országegység megteremtését szolgálta, magas eszmei és művészi színvonalon. 1652-ben Nádasdy újra kiadta Révay Péter első müvét, 1653-ban a sárvári vár lovagtermében megfestette a tizenötéves háború várvívásait és csatáit, majd országbírói kinevezése után támogatásával újabb, az országegység üzenetét hordozó müvek látnak napvilágot. 1659-ben frankfurti nyomdában kinyomtattatta Révay addig kéziratban lévő, „De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungáriáé" című munkáját. Zrínyi müve a „Mátyás király életéről való elmélkedések", majd 1663 nyarának végén ma ismert formájába öntött röpirata, „Az török Áfium ellen való orvosság" gondolatai összecsengenek Wesselényi nádor kiáltványainak és Lippay György (1600-1666) esztergomi érsek írásainak megfogalmazásaival. Miként a három főméltóság megegyezését tanúsító „Szövetséglevél" is, ezek a művek egyaránt utalnak az ország múltjára, foglalkoznak jelenük feladatával, és a század nagy kihívásával, az ország jövőjével. Az 1664 folyamán megjelent képek és szövegek szoros kapcsolatban vannak egymással. Nádasdy támogatásával készült el Joan Blaeu Amsterdami műhelyében a „Regni Hungriae nova et exactissima delineatio" című térkép, amelyen a három részre osztott Magyarország közepén, Kecskemét és Kalocsa vonala között a Hungária Turcica területén a magyar címer jelképezi a széttört ország összetartozását.

4 Ugyancsak 1664-ben jelent meg a magyar történelem reprezantatív összefoglalása, a „Mausoleum potentissimorum ac glorissimorum Regni Apostoliéi Regum, et primorum militantis Hungáriáé ducum..." 41 „...forsan non quereremur nunc cum afflicta Ungaria amisisse regni bracchium, dextram Pannóniáé, scutum, immo murum Christianarum provinciarum, Transilvaniam." „Sed heu, quam proximus ardet Ucalegon..." Fordította Csapodi Csaba. Zrínyi Miklós Rucsics Jánosnak, 1658. In Csapody Csaba Klaniczay Tibor (szerk.): Zrínyi Miklós Összes Müvei. 2. kötet. Budapest, 1958. 280., 283., 518., 522. 42 Az „Adrai tengernek Syrenaia Groff Zrínyi Miklós" című kötet címlapjának horvát rézmetszőjéről, Subarich Györgyről, Vittorio Siri (1608-1685): „II Mercurio" című művének címlapját megkomponáló Giacomo Piccini velencei mesterről, és a horvát változat, az „Adrianskoga mora Syrena: Groff Zrinski Petar" címlap kompozíciójáról: Klaniczay Tibor: Zrínyi Miklós. Budapest, 1964.; Kovács Sándor Iván: A lírikus Zrínyi. Budapest, 1985. 95. skk. és Galavics: i. m. 78. 43 MOL S. 16. Nr. 361. Vö: Hrenkó Pál: Nádasdy Ferenc Blaeu-féle pergamentérképe 1664-ből. In PappVáry - Hrenkó: i. m. 72-73.