Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben
tottak. 16 A követség 105 föböl állt, és 36 tevét is hozott magával. A következő fejedelem, Báthori Kristóf esetében csak a 295 fös követség tagjainak részletes listája maradt fenn 1576-ból, valamint az a levél, melyben a Porta a szokásra hivatkozva úgy kéri vissza elődje, Báthori István zászlajának gombját, mintha egy leváltott szandzsákbégről lenne szó. Öt évvel később Báthory Zsigmond valószínűleg nagybátyjához hasonló módon vette át a jelvényeket: ő is küldött kíséretet a török követség elé, s elsőként a zászlót vette át nyílt színen. A nagy létszámú követség elszállásolása komoly gondot okozott az erre alkalmas épületekben nem bővelkedő fejedelmi székvárosban, jóllehet Gyulafehérváron volt egy ház, amit a török követeknek tartottak fenn. (Ebben a berendezés kifejezetten a török szokásokhoz idomult, s ez a gyakorlat a XVII. században élt tovább.) 17 1602-ben Székely Mózes esetében fordult elő először, hogy még fejedelemmé választása előtt, török területen, török katonai táborban vette át a kinevező iratot és jelvényeit, s ezután még egy újabb megerősítő okiratot kapott. 18 1604-ben Bocskainál hallunk először arról, amit a jelvények átnyújtásakor elmondanak. Igaz, a leírásokból csak töredékes képet alkothatunk erről, de úgy tűnik, hogy a kard felövezése a harcos fejedelemnek mint a szultán vezérének sikerét biztosítja: nem fogy el a pénze, hada, boldog és győzedelmes lesz. A hatalom forrását szimbolizálja az is, hogy az athnáme szerint a szultán saját kardjai közül küld neki egyet. 19 1605-ben Rákóczi Zsigmondnál a jelvényegyütteshez új darab kapcsolódott. A szokásos zászló, buzogány és kard mellett egy „széket", azaz trónt is átadtak. 20 1608-ban Báthori Gábornál már kirajzolódik az a szertartásrend, amit a XVII. század során végigkísérhetünk. A csausz előbb a városon kívül találkozik a fejedelemmel, átadja neki a zászlót és a lovat, derekára köti a szablyát, kezébe adja a buzogányt. A díszruhákat és a fehér tollforgós vörös janicsársüveget a fejedelem csak a városban, az audiencián kapja meg, ahol a negyven tanácsúr és előkelő is felöltheti a maga kaftánját. A forrásokban sem eddig, sem ezután nincs arra példa, hogy a szultán ilyen nagy számban osztaná ajándékait. 21 1613-ban Bethlen Gábor már komoly hagyományként tekinthetett vissza a jelvényátadásra, hiszen maga is több szertartás részese vagy szemtanúja volt. Székely Mózeshez hasonló módon, 1613-ban Drinápolyban jutott hozzá első jelvényeihez, melyeket 16 EOE 2. kötet. 407-408.; Báthori István levele Miksa császárhoz. Uo. 484-485.; Major Fidél (szerk.): Forgách Ferenc Magyar históriája. Pest, 1866. 474-475.; Bethlen Farkas: História de rebus Transsylvanicis. 2. kötet. Cibinii, 1782. 236. 17 A tevékről: EOE 2. kötet. 484. A szultán főlovászmesterének kíséretéről szóló összeírás: Szalay László: Erdély és a Porta, 1567-1578. Pest, 1862. 271-272. A zászlógombról: uo. 273.; A szandzsákbégek visszaadandó zászlógombjáról Fodor Pál szíves szóbeli közlése alapján szóltunk. A követ jövetele 1581-ben: Ladislaus Lukács S. I. (szerk.): Monumenta Antiquae Hungáriáé. 2. kötet. Romae, 1976. 191. Egyeztetés a szállásról: Kemény - Nagyajtai Kovács i. m. 170-171. A svéd követek gyulafehérvári tapasztalatairól: Bartha Kelemen: Magyarok és svédek. Budapest, 1946. 53. 18 Papp Sándor: Székely Mózes erdélyi fejedelem hatalomra kerülésének diplomáciai tanulságai és egy nagyvezéri előterjesztés (telhis) keletkezése. Aetas, 1999. 4. sz. 71-88. 19 „Az kapucsi basa mikor Bocskaynak ódaiára kötötte az török császáriul küldött kardot de more gentis, így szólott: Ezt te nagyságos Bocskay, ki hatalmas császár fia vagy, tudjad, hogy valakinek ezt ódaiára kötik, annak soha sem pénze, sem hada el nem fogy. Ha ez végre kötöd fel, boldog lész, győzedelmes lész. (...) Az hatalmas császáré mind az költség mind az hadakozás." Szamosközy: i. m. 257. A beszéd hasonló értelmű változatát adja Bethlen Farkas: i. m. 6. kötet. Cibinii, 1793. 175. Bocskai athnáméjának idevágó része: Papp: i. m. 78-79. 20 Egykorú levél Bocskay temetéséről. Közli: Ipolyi Arnold. Történelmi Tár, 1878. 652. 21 Veress Endre (szerk.): Carrillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai (1591-1618). 2. kötet. Budapest, 1943. 392-393.
