Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben
fejedelemmé választása után még egyszer, a rendek és a tanácsurak előtt is átadtak neki a Kolozsvár melletti Keresztesmezőn. A néhány hónappal később, 1614-ben Szebenben átvett újabb szultáni okirathoz azonban ismét egy teljes jel vényegyüttes járt. 22 Utódja, Brandenburgi Katalin megerősítése alkalmával írja isztambuli követének, hogy legalább 20-24 kaftánt szoktak küldeni, és méltatlannak tartja, hogy feleségének csupán hetet hoztak. Bethlen előtt az sem volt titok, hogy a Portán regisztrálják az elküldött jelvények, ajándékok számát és értékét, s úgy vélte: „ha nem tudták, az régi írásokból könnyen megtanulhatták volna." A fejedelem végül kénytelen volt saját készletéből pótolni a hiányt. Eszerint már a fejedelem is szükségét látta, hogy az ajándékok kellőképpen reprezentálják udvara előtt a Portán élvezett tekintélyét. Tőle értesülünk arról is, hogy általában az udvarmestert és az udvari hadak kapitányát is „megkaftánozták". 23 Brandenburgi Katalin beiktatása több szempontból is rendhagyó eset volt: nőként kapta meg a fejedelmi jelvényeket, ráadásul még elődje uralkodása alatt. Ezek a körülmények indokolhatják a jel vényátadási ceremónia eltérő formáját. A tapasztalt Bethlen számára ez már azért is okozhatott fejtörést, mert addig nem volt példa rá, hogy miként viselkedjen a regnáló fejedelem, ha utóda jelvényeket kap a Portáról. Úgy döntött, hogy távol marad a követek városon kívüli fogadásától, és személyesen csak az audiencián jelenik meg. Mivel Katalin sem hagyta el a várost, az egész szertartás nem nyílt téren, hanem teljes egészében a palota egyik termében, szük körben zajlott. A fejedelemasszony csak az athnámét vette át személyesen, a jelvényeket főurak kezébe adatta a fejedelem. Valószínűleg ez az esemény teremtett precedenst arra, hogy a regnáló fejedelmek később is csak az audiencián lépjenek színre. II. Rákóczi György 1642. évi ceremóniájáról már olyan részletes forrással rendelkezünk, amelynek alapján biztosan elmondható, hogy állandósultak a Báthori Gábor hatalomra kerülése alkalmával felbukkant formák. 24 Tizenegy évvel később I. Rákóczi Ferenc esetében szinte teljesen apja szertartását másolták, de a kiskorú fejedelmet hintó vitte az esemény helyszínére. Ezek az apró eltérések arra utalnak, hogy az adott helyzetben még a megszilárdult szertartásrenden belül is volt lehetőség kisebb eltérésekre. 25 1658-ban a törökök által kinevezett fejedelem, Barcsai Ákos még a jenői török táborban, a sereg szeme láttára kapta kézhez jelvényeit. Ezután ment arra a segesvári országgyűlésre, melynek választania kellett közte és a Portától elpártolt II. Rákóczi György között. A vele érkező török követ, pompás bevonulása után, megüzente a tanácsuraknak, hogy hűségük jeléül el kell fogadniuk az ajándékba hozott kaftánokat, mert a díszruha visszautasítása a török szokások szerint egyenértékű a hűségeskü meg22 Bethlen Gábor levele Borsos Tamáshoz, 1627 július 7. In Bethlen Gábor: Levelek. Válogatta, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta Sebestyén Mihály. Bukarest, 1980. 203.; Mikó Ferenc a jelvényekről: Kazinczy Gábor (szerk.): Gr. Illésházy István nádor följegyzései (1592-1603) és Hídvégi Mikó Ferenc históriája (1594-1613) Bíró Sámuel folytatásával. Pest, 1863. 239-240. Bethlen beiktatása a kolozsvári országgyűlésen, s az ezt követő török jel vény átadás: EOE 6. kötet. Budapest, 1880. 306-307.; Újabb jelvények átvétele Szebenben: uo., 313-314. Bethlen levele a szcbeni előkészületekről: Szilády Áron Szilágyi Sándor (szerk.): Török-magyarkori állam-okmánytár. 1. kötet. (Török-magyarkori történelmi emlékek. Okmánytár. III.) Pest, 1868. 114-1 15. 23 Bethlen Gábor levele Borsos Tamáshoz, 1627 július 7. In Sebestyén; i. m. 200-208. 24 Ismeretlen szemtanú beszámolója: Szilágyi Sándor: II. Rákóczi György fejedelemmé választása. In Szilágyi: i. m. 238-244. 25 Johannes Simonius naplója. In EOE 13. kötet. Budapest, 1888. 434^435.
