Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben

Marosvásárhelyen azonban nem állt rendelkezésükre olyan tágas, zárt tér, ahol a fehérvári helyszínekhez hasonló módon rendezhették volna az eskütételt. Nyílt színen eddig nem tartottak ilyen szertartást, ezért kézenfekvő lehetett, hogy a magyar királykoronázások egyik elemét, a szabadtéri koronázási eskü külsőségeit vegyék át. Eredetileg a bevonulást és misét követte volna a városon kívüli eskütétel: Pozsonyban is ez volt a szokás. Ugyanakkor az erdélyi hagyomány ismert egy szabadtéri ceremóniát, a török jelvények átvételét, de ennek nyilvános része megelőzte a bevonulást. Úgy tűnik, hogy végül ezt adaptálták Rákóczi eskütételére, miközben olyan emelvényt állítottak, mely a magyar koronázási eskünél használatosra emlékeztet.

45 A fejedelmi kíséret és a rendek találkozása a folyónál szimbolikus momentumként megtalálható az erdélyi ceremóniákon is a pozsonyiakhoz hasonlóan. A régebbi szokásrendnek felelt meg a menet struktúrája is, amely azonban nem csupán erdélyi sajátosság.

46 Maga az esketés a korábbi módon zajlik, szövegét a régi törvénykönyvekből olvassák fel; Pekri generális arra is kitér, hogy Rákóczi a „régi fejedelmek szokása szerint" tegyen hitet. A köszöntőre adott válasz azonban egyáltalán nem utal az erdélyi múltra, ehelyett a keresztény fejedelmek iránti egyetemes elvárásokra hivatkozik.

47 A katolikus Rákóczi udvari papjának rendhagyó szerepe hasonlít a magyarországi főpap feladatához, de csekélyebb annál, hisz nem ő olvassa fel az esküformulát. Az emerdélyi csapatok zömét leköti a császári csapatok féken tartása, ezért csak kisebb erőkkel indulhat a fogadására. Leveléből az is kitűnik, hogy Gyulafehérvár alig esik kívül a szebeni őrség hatósugarán, rekviráló egységeik egészen a Marosig merészkednek. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Thalygyűjtemény. Fol. Hung. 1389. 7. Fol. 121. - Rákóczi 1707. március 18-án Szatmárról Károlyinak: „Az ország gyűlése Erdélyben pro 28 rendeltetett Marosvásárhelyre; de úgy gondolom, Fejérvárra fogom transferálni az inauguratiót." Géresi Kálmán (szerk.): A Nagy-Károlyi Gróf Károlyi család oklevéltára. 5. kötet. (1703-1707) Budapest, 1897. 613. A hagyományok erejét jelzi, hogy a Szebenbe szorult erdélyi urak mégsem értették, „miért nem installálták Rákóczi uramat Fejérvárott, az lévén a székes hely, de úgy discurrálnak felőle, hogy Kemény János fejedelmet is Régenben választották, és Vásárhelyt instellálták vagy eskették meg, most ez is azon az úton meglehetett." Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló, 1703-1708. Sajtó alá rendezte Demény Lajos és Magyari András. 2. kötet. Bukarest, 1985. 145. Az országlakosok örömét és jókívánságait helyettük a fejedelem tábori orvosa, Lischovini Ferenc fogalmazta meg az ókori latin toposzok nyelvén, nyomtatott üdvözlő versében, melynek kiadási helye ismeretlen: Laetitia Transilvaniae. Quam in Adventu Serenissimi atque Potentissimi Principis ac Domini D. Francisci II. Ex Gloriosissima Rakocziorum família (...) ad Homagium suscipiendum auspicatissimo, undiquaque devotissime contcstabatur. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Thaly Kálmán: Régi magyar versek gyűjteménye. Fol. Hung. 1390. 1. Fol. 204-207. Hubay Ilona: Magyar és magyar vonatkozású röplapok, újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban 1480-1718. Budapest, 1948. 1155. sz. - Adatok Lischoviniről: Archívum Rákóczianum, I. osztály, VIII. kötet. Budapest, 1882. 48.; Magyary-Kossa Gyula: Magyar Orvosi Emlékek. 4. kötet. Budapest, 1940. 19. sz. A fejedelmi propositiókat, az országgyűlési pontokat és Rákóczi hadsereghez intézett parancsát Kolozsváron adták ki: Hubay: i. m. 1 156-1 158. sz. 45 A koronázó városon kívüli eskütétel a XV. század végétől nyomon követhető, és a XIX. századig szerves része a pozsonyi koronázásoknak. Bartoniek: i. m. 43, 112-167.; Holcik, Stefan: Pozsonyi koronázási ünnepségek 1563-1830. Bratislava-Budapest, 1986. 60-62. - A marosvásárhelyi emelvényen éppúgy, mint a pozsonyiakon, a magyar címer színei tűnnek fel. Vö.: Kumorovitz L. Bernát: A magyar zászló és nemzeti színek múltja. Hadtörténelmi Közlemények, 1954. 3-4. sz. 40-41.; Pandula Attila: Vexillológia. In Kállay István (szerk.): A történelem segédtudományai. Budapest, 1986. 244-245. 46 Petneki Áron: Intrada. Az ünnepélyes bevonulás formája és szerepe a közép-kelet-európai udvarokban. In R. Várkonyi: A magyar reneszánsz udvari kultúra, 281-290. 47 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Thaly-gyüjtemény. Fol. Hung 1389. 6. kötet. Fol. 7. 16.; R. Várkonyi: Az önálló fejedelemség évtizedei, 912-913.