Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben
lékíró számára nagyon fontos a szertartás szakralitása, míg az erdélyi résztvevők nem hangsúlyozzák az esemény új keletű katolikus elemeit. 48 A szertartásra visszaemlékező Rákóczi valószínűleg két kellemetlen tényt próbál megkerülni. Az egyik, hogy az ország vallási sokszínűsége, illetve a protestánsok dominanciája miatt nem párosulhatott katolikus rítus a beiktatási szertartáshoz, még a Báthoriak idejében sem. A másik, hogy Erdély nem volt szuverén állam, a megválasztott fejedelem nem számított teljes jogú uralkodónak a szultán megerősítése nélkül. Noha Rákóczinak diplomáciai szempontból nagy szüksége volt az erdélyi fejedelmi cím elnyerésére, a Portától való függést már nem tartotta elfogadhatónak, ezért elődeitől eltérően török jelvényeket sem kívánt átvenni. A rendektől pedig nem kapott olyan jelvényeket, melyek „kreálták" volna hatalmát; a szertartáson feltűnő díszbuzogánynak és szablyának csupán reprezentatív funkciója volt. 4 1707-ben így a verbális aktusok mellett egyedül a trónraültetés mozzanata fejezte ki a hatalom átadását. Rákóczi utólag az erdélyiek tudatlanságát hangsúlyozza, s önmagát úgy állítja be, mintha ő vitte volna közéjük a jogok és szertartások helyes rendjét; valójában az utolsó fejedelmi beiktatás egyszerre tükrözte a rendekkel kötött kompromisszumokat, az új külpolitikai orientációt, a magyarországi és erdélyi tradíciók keveredését, de ezt a tényt már nem ismeri el a száműzött fejedelem. ON THE EDGE OF TWO WORLDS CEREMONIES OF THE TRANSFER OF POWER IN THE TRANSYLVANIAN PRINCIPALITY One of the most important diplomas of the Transylvanian principality's statehood is the contract letter of John Sigismund, elected king of Hungary, dating from 1566. In this 'athname' the sultan admitted the estates' right to free election of the monarch, but maintained his authority of confirmation. The first enthronement with an available, detailed documentation, took place in 1588 in Medgyes. The account of the royal judge of the Saxon district of Transylvania presents Zsigmond Báthory's oath-taking as a significant ceremony. A constant feature of the enthronements in the 16 th and 17 th century was the prince's taking his oath in the church of the town where he had been elected. The power of the elected prince was only regarded legal when he had received, apart from the sultan's diploma of appointment and enthronement, emblems from Istanbul. The ceremony of handing over these emblems can be traced back to the establishment of the state. In the beginning, parliamentary elections and enthronements were rarely held at the princely residence, i.e. Gyulafehérvár; during the Báthori era Kolozsvár and Medgyes came into prominence. For the first time after 1571, the election and enthronement of Catherine of Brandenburg took place in the residential town. This change was due to prince Gábor Bethlen, who had reconstructed and revived the town having been ruined during the fifteen years' war. Under the reign of the Rákóczi's, Gyulafehérvár was the scene of these celebrations again. At 48 Az erdélyi beszámolók nem vesznek tudomást a katolikus szimbolikáról. Cserei Mihály csupán azért említi a „pápista mód szerint" gyújtott gyertyákat, mert rossz ómen kapcsolódott hozzájuk. Cserei: i m 383. 49 A gyulafehérvári szertartás tervezetében is a kard és a buzogány került volna az „audientiás házban" a fejedelem asztalára. Magyar Országos Levéltár. A Rákóczi-szabadságharc levéltára. Országos politikai adatok. V. 1. a = G 27. 74. cs. Fol. 29-30. - A reprezentatív jelvények menetben való hordozása és asztalra tétele is bevett gyakorlat volt. Lásd a 10. sz. jegyzetet is!
