Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - B. SZABÓ JÁNOS - ERDŐSI PÉTER: Két világ határán. A hatalomátadás szertartásai az erdélyi fejedelemségben
tagadásával. (Hogy a kaftán elfogadása a hódolat jele volt, látható már János Zsigmond 1566-os belgrádi látogatásakor, ahol azok kapták meg, akik kezet csókoltak a szultánnak.) A fenyegető veszély miatt az országgyűlés végül megengedte ezt a tanácsuraknak, s elfogadta Barcsai Ákost fejedelemnek. Erre a török követ az országgyűlés helyszínén, az ispotályosok templomában, a rendek színe előtt ismét átadta Barcsainak a jenői táborból hozott jelvényeket, melyeket már az erdélyi urak vittek a templomba. Ezután az új fejedelem tanácsosai is felöltötték a 12 kaftánt. (Ez a szám forrásaink szerint a század közepére állandósult.) 26 Három évvel később nagyon hasonló politikai helyzetben zajlott le I. Apafi Mihály szertartása, melyről ezúttal török kútfő is tudósít. A megválasztott uralkodó kivételesen a sebtében összehívott tábori országgyűlés és a török had szeme láttára vette át jelvényeit, köztük egy trónust, melyre fel is ültették - ez rendkívülinek számított, miután elhalványult az emléke, hogy Rákóczi Zsigmond már kapott hasonlót. 27 Az erdélyi fejedelem beiktatásáról szóló források között a legrészletesebbek 1684-ben keletkeztek, amikor a Porta elismerte a három évvel korábban már megválasztott II. Apafi Mihály fejedelemségét. A szertartás helyszíne ezúttal Gyulafehérvár volt. 28 A jelvényátadás keretét korábban a követfogadás bevett ceremoniális gyakorlata biztosította, de 1684-ben a rendezvény messze túlnőtt ezen. Szinte az egész ország hadseregét összevonták: azelőtt legfeljebb az országgyűlés és az udvari hadak vettek részt benne. Talán nem túlzás azt állítani - fenntartva, hogy többi forrásunk kevésbé részletes képet rajzol e szertartástípusról -, hogy erdélyi részről ez az alkalom volt a legnagyobb szabású a fejedelemség fennállása óta. Sajátos, hogy épp történetének végén került sor rá: az adott politikai helyzetben, a háború idején, a török jelvényátadás erdélyi erődemonstrációvá változott. A szertartást az országgyűlés delegációja kezdte azzal, hogy I. Apafi Mihálytól kikérte fiát. Annak ellenére, hogy a gyermeket már három évvel korábban megválasztották, az országgyűlési teremben ünnepélyes „Vivát princeps" felkiáltással (acclamatio) fogadták a rendek. Ezután a székesegyházba vonultak át istentiszteletre, ahol zsoltáréneklés, majd prédikáció következett. 29 A választott zsoltár a mulandóságra, a kevélység, a gonoszság isteni megítéltetésére figyelmeztetett, 30 ám ettől eltekintve, a szertartásnak nem voltak egyházi vonatkozásai. A hatalom átruházásának szakrális jellege most sem mutatható ki. I. Apafi Mihály nincs ott a szertartáson, csupán a ceremóniák kezdetén és a végén aktív, a követ audienciája és megvendégelése lesz a feladata. A szertartás egésze térben, és így politikailag is, két szférára osztható. A jelvényátadás az egész országot reprezentáló csoportok előtt, a városon kívül, a Maros hídjánál történik, míg maga az athnáme átadása, valamint a fejedelmeknek, bizalmas tanácsurainak kaftánnal való 26 Andreas Frank jelentése a segesvári országgyűlésről. In EOE 12. kötet. Budapest, 1887. 68-76. 27 Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Fordította Karácson Imre. Budapest, 1985. 180-181. Andreas Frank naplója a marosvásárhelyi országgyűlésről. In EOE 12. kötet. 534535. Apafi fejedelem meghívó levele a kis-selyki országgyűlésre: „mind athnamét, kardat, botot, zászlót, főlovat és eddig szokás kívől fejedelmi széket is küldett". EOE 13. kötet. 75. 28 Jakab Elek: Az utolsó Apafy. Magyar Történelmi Tár, XXI. kötet. Budapest, 1875. 29 Czegei Vass György naplója. Közli: Nagy Gyula. Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVIXVIII. századokból című sorozat. 3. kötet. Budapest, 1896. 39. 30 A 75. zsoltár: „Hála Isten iránt, ki a kevélyeket megítéli".
