Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - KINCSES KATALIN MÁRIA: "Így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken
egyben. A továbbiakban csak néhány igen jellemző példát említünk. A század második felében folyamatosan zajlott a városfal renoválása, mellyel összefüggésben kialakították a megfelelően működő infrastruktúrát: szennyvíz és esőkivezető csatornákat építettek, a patakok városi szakaszának medrét kijavították és kikövezték a kritikus helyeken, több helyen felkövezték az utakat, s nem utolsó sorban átfogó köztisztasági intézkedéseket vezettek be, felelősök kijelölésével és az intézkedéseket figyelmen kívül hagyok számára az előírt szankciókkal együtt 68 Városi alkalmazásban folyamatosan foglalkoztattak orvosdoktorokat, akik számukat tekintve a korszak folyamán nem egyszer meghaladták a hasonló nagyságú és fejlettségű német és ausztriai városokat; valamint az anyagilag megerősödött polgárság alapítványok formájában, a városvezetés pedig folyamatos évenkénti finanszírozással képes volt a városi szociális intézményeket, az ispotályokat nemcsak fenntartani, hanem bővíteni is. 69 A külföldi tanulmányútra induló diákok támogatására a polgárok közül többen is alapítványokat hoztak létre, s azt is meg kell említeni, hogy 1657-től Sopron fenn tudott tartani egy másik líceumot is. 70 Az 1670-es években a többségében evangélikus tanácsurak által vezetett Sopronban az addigi belső politikai erőviszonyok némiképp megváltoznak. Az ellenreformációs törekvésekkel összefüggésben 1674-ben a városvezetést kötelezték arra, hogy a külső és a belső tanácsban az eddigi markáns evangélikus többség helyett az evangélikus és katolikus tanácsurak számaránya 50-50 %-ra módosuljon. 71 Ez évtől az evangélikus tanárok és prédikátorok kitiltásának következtében egyebek mellett megszűnt a líceumok működése, az evangélikusok által létrehozott alapítványok pedig kizárólag a külföldi protestáns egyetemek soproni diákjait segíthették. A történetíró Bél Mátyás az 1681. évi országgyűlést tárgyaló sorok előtt a figyelmet azonban más vonatkozásban is a belső történésekre irányította: „Városunkat ezután a háborúk elkerülték, a sorscsapások viszont nem... a szerencsétlen polgárok számára nagyobb megrázkódtatást hoztak a tűzvészek, melyek sűrű egymásutánban (jegyzetben: az egyik 1551-ben, a másik 1663. június 2-án) keletkezvén csaknem az egész várost elpusztították. Leginkább az, amelyet gyerekek okoztak, röviddel Leopold uralkodásának kezdete után (jegyzetben: 1676-ban). Két évre rá kitört a pestis (jegyzetben: ez a pestis 1678-ban keletkezett és három hónapon keresztül több mint 2516 áldozatot szedett), s annyira dühöngött, hogy minden egyes nap leterített ötven-hatvan embert." 72 A század első felében kb. 4000 lelket számláló Sopronban 73 az 1678-1679-ben dühöngő pestis valóban hatalmas, addig elképzelhetetlen emberveszteséget okozott. Ezen kívül többek között a karantén felállítása miatt országos vásárait sem tudta megtarta68 Kincses Katalin Mária: Természeti környezet, ökológiai háttér és gyógyítás Sopronban a kora újkorban. Debreceni Szemle, 2000. 4. sz. 525-527 69 Uo. 528-530., 537-542. 70 Fabtny. i. m. 27-30. 71 Ugyanakkor azon deklarált elv alapján, hogy a szabad királyi városok templomai a városok legfőbb kegyurának, a királynak tulajdonát képezik, a soproni evangélikusok által évtizedek óta használt templomokat át kellett adni a katolikusoknak. 72 Bél: i. m. XIV.§. Egyéb sorscsapások. Fordította Tóth Gergely. 73 Thirring Gusztáv: Sopron népességének fejlődése és összetétele. Magyar Statisztikai Szemle, 1931. 1. kötet. 407-453.; Uő.: Sopron népessége a 18-ik század elején. SSz., 1937. 161-172. és Granasztói György: Becslés Sopron XVI-XVII. századi lélekszámára. Történelmi Szemle, 1970. 275-375. Adókimutatások alapján készült számításai szerint a XVI. század közepén kb. 2950 fő, a XVII. század első felében kb. 4000 fő, a XVII. század második felében kb. 3500 fő lakott Sopronban.
