Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - R. VÁRKONYI ÁGNES: Az egységjelképei a megosztottság másfél évszázadában

galmazásával ez a kép méltán kapcsolódik az 1570-es, 80-as évek nemzetközi törökellenes szövetséget szervező próbálkozásaihoz, és propaganda céljából jelent meg az 1582. évi német-római birodalmi gyűlés alkalmára is.

29 Új tartalmak, régi szimbólumok A XVII. századnak Mohács évszázada az ország egységének két virtuális képzetét adta át. Az egyik, amint láttuk ötszáz éves történelmét idézte, a másik mint a kereszténység szerves részét vázolta fel oly módon, hogy az Oszmán Birodalom ellenében fegyvert fog érdekében a keresztény világ, és segítségükkel nyeri vissza az ország régi egységét. A virtuális egység képzetein kívül a XVI. századi humanisták és reformátorok az ország közös új elemeit is kifejlesztették. Ezek a magyar nyelv, a gazdasági értékek s a Kárpát-medence tájaival azonosított egység, a haza természeti élménye, hegyekkel, folyókkal kifejezett képe. Sylvester János a török kiűzéséért hozott áldozatokat kapcsolta össze a hazai éggel. Csorba Győző fordításában: „Fegyverrel harcolni hazájáért a deréktői / mindig szép tett volt, s mindig igen kegyes is. / Édes volt meghalni s a kedves földi világból / menni nehéz sebbel, cél nemesebb nem akadt. / Mert hisz ő táplált, a hazánk s ápolt, csecsemőket, / s ő vett föl minket drága ölébe, hazánk." A természeti képekhez kötött ország-képzet bölcsője Itália, szellemi felnevelője a neoplatonista filozófia. Janus Pannonius az ország vízrendszerét alkotó folyóhálózatot egyetemes történeti dimenziókba helyezte. Az árvíz (1468) világvége víziójában Ceylontól Britanniáig elpusztul a föld, eltűnik - Szabó Lőrinc fordításában - „ős Görögország", s Magyarországot is elnyeli a tenger: „Már a Maros, Száva, Dráva, Tisza és azon is túl / északi nagy vizeink főnöke, a Duna is, / bár egymástól jó messzire görgeti habját..."

31 A XVI. század folyamán Oláh Miklós és mások változatos megfogalmazásokat hagytak ránk az ország természeti gazdagságáról és szépségeiről. A szász polgár, Leonhardus Uncius 1578-ban Paduában kelt írása azért érdekes, mert benne a folyók jelképezik az ország majdani egységét: „Fájdalmas, hogy ez a mi hatalmas országunk olyan kicsivé zsugorodott össze, hogy a régi Magyarországnak jóformán csak a rojtja maradt... De még ebben a szűk országrészben sem adjuk meg magunkat, hanem a felséges jó istentől visszaköveteljük azt a régi hazát, azt a nemes országot, amelyet állandó imádkozással és egyetértéssel kétségkívül vissza is fogunk majd szerezni." - Ezután néhány vonással a Báthory István (1553-1586) lengyel király és erdélyi fejedelem török elleni nemzetközi összefogást szervező kezdeményezés reményeit úgy vázolja fel, hogy az ország egységét a folyók együttese fejezi ki: „a Dráva, a Száva, velük Tisza és a nagy Iszter / S égbe nyúló ormon szép Buda városa is."

32 29 Galavics: i. m. 19-22. 30 Sylvester. De bello Turcis... 348. In Balázs: i. m, 31 De inundatione. In Kardos Tibor: Janus Pannonius munkái latinul és magyarul. Budapest, 1972. 110. és R. Várkonyi Ágnes*. A kultúra „kettős spirálja". In R. Várkonyi Ágnes: Századfordulóink. Budapest, 1999. 19. 32 Leonhardus Uncius Gálffy Jánosnak, Magyarország történetéről írt költeményeinek ajálásaként. Padua, 1578. december 1. In Janus Pannonius - Magyarországi humanisták, 791. Vö. latin nyelvű eredetijével: Veress Endre: A páduai egyetem magyarországi tanulóinak anyakönyve és iratai. Budapest, 1915. 206-216.