Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)
URALMI JELKÉPEK - MAROSI ERNŐ: Művészettörténeti megjegyzések Szent István lándzsa-attribútumához
József végezte el, azzal az eredménnyel, hogy „István lándzsájának mintája és legjobb megfelelése a birodalmi szent lándzsa", továbbá ez „nemcsak a senkinek sem alávetett szuverén uralkodó felségjelvénye, hanem az égi fegyver, ... melyet Isten keze nyújt..." 6 Kovács László az elmúlt három évtizedben a kérdés reálrégészeti, fegyvertörténeti, pénztörténeti, ikonográfiái kérdéseivel is alaposan foglalkozott, tőle származik a magyarországi szent lándzsa kérdésének rövid összefoglalása is. 7 Bőségesen tárgyalta az ábrázoló források kérdéseit is: a LANCEA REGIS köriratú dénáron ábrázolt égi lándzsa ábrázolásának hitelét, s felhívta a figyelmet arra is, hogy az 103l-es székesfehérvári casulán egyedül az István király kezében tartott lándzsa tekinthető reálisan ábrázolt szárnyaslándzsának. Kezünkben van már Bóna Istvánnak „A magyarok és Európa a 9-10. században" című, kitűnő monográfiája is, benne az „István felövezése és a Szent Lándzsa" című fejezettel. 8 Ez Szent István uralkodói lándzsa jelvénye történetének és jelentőségének szuverén és nagyvonalú újratárgyalása. Új - s 996-os datálásával indirekt módon ellentmond Johannes Fried hipotézisének - a szent lándzsa Magyarországra érkezésének összefüggésbe hozása István házasságával s új a lándzsa utótörténetének egyértelmű ábrázolása is. Bóna István az Altaichi Evkönyvek elbeszélésének ad hitelt abban, hogy 1044-ben, a ménfői csatában Aba Sámueltől zsákmányolt aranyozott lándzsa, maga Szent István egykori királyi jelvénye került III. Henrik kezébe. Bóna István munkájának igen fontos eleme az ábrázoló források módszeres kritikája. Ennek eredménye a LANCEA REGIS érme értelmezésének helyesbítése, „szárnyaslándzsát tartó jobb kéz"-ként elvetve az „égből kinyúló kéz" olvasatot, amely csak az érmeoldal tetejét s a körirat kezdetét jelző kereszt elhanyagolásával volt lehetséges. Némi ellentmondás is felfedezhető Kovács Lászlóval a koronázási paláston látható képek értelmezésében. Kovács László csak Szent István kezében fedezett fel szárnyaslándzsát, Bóna ilyennek tartja Szent István protomártír attribútumát is. Különösen fontos a palást alsó medaillonsorában található szentek egyforma ábrázolásmódjának kiemelése. Ugyancsak jelentős az az ábrázolások forrásértékét illető megjegyzés, amely a Gizella és István fején ábrázolt korona csupán attribútumszerű jellegét is megengedi: a szerző ezekkel kapcsolatban Jelképszerű" vagy „házi koronákról" szól. 9 Annál meglepőbb az a megállapítás, mintha az aquileiai dóm apszisfreskóján „a császári családot megörökítő művész eredetileg élő modellek alapján dolgozott" volna. 10 Ez, még ha a szerző a keresztpántos koronaábrázolásokra vonatkozó, fontos megfigyeléseinek támaszául szánta is, a korban teljesen lehetetlen: XI. századi portrékról természet után, élet utáni festés nem tételezhető fel. E ponton szükséges visszatérnünk a koronázási paláston található Szent Istvánábrázolás dokumentatív értékének kérdéséhez. Az, hogy portréról van szó, kétségtelen: az ábrázoltat megnevező felirat éppúgy annak tűnteti fel, mint a vele egy sorban lévő 6 A birodalmi szent lándzsa és Szent István lándzsája (1991): Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Budapest, 1995. 43-50. Az idézett hely: 50. Vö.: Gerics József Ladányi Erzsébet: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. Levéltári Szemle, 1990. 2. sz. 3-14. 7 Kovács, Lászó: Die heilige Lanze Ungarns. In Wieczorek- Hinz: i. m. Bd. 2. 902. sk. és Európa közepe 1000 körül. Történelmi, művészeti és régészeti tanulmányok. 571. (Bibliográfiával.) 8 Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10. században. História könyvtár sorozat. Monográfiák, 12. Budapest, 2000. 82-88. 9 Bóna: i. m. 119. sk., a 25-27. képek kommentárjaiban. 10 Uo. 88.
