Hausner Gábor - Kincses Katalin Mária - Veszprémy László szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője. Acta Musei Militaris in Hungaria. 4. „Kard és koszorú”. Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. (Budapest, 2001)

URALMI JELKÉPEK - MAROSI ERNŐ: Művészettörténeti megjegyzések Szent István lándzsa-attribútumához

szentek imago clipeatáxi is. István király és Gizella királyné képének helyi értéke az egykori miseruha alsó medaillonsorában azonban nem azonos a donátor ábrázolásokéval. Pontosabban, egyedül Gizella rendelkezik szokásos donátor attribútummal, míg István képe a szokatlanul, koronával, lándzsával és glóbusszal ábrázolt szentek sorába illeszkedik. E szentek különböző jellege ellenére feltűnő egyformaságának oka valószínűleg általános ikonográfiái kontextusukban keresendő, ugyanabban, amiért az apostolok és fölöttük a próféták sorát sem individualizálta különösebben a program szerkesztője. Ezek között tipologikus megfelelés van, az 0- illetve az Újtestamentum világát képviselik, s egyben Krisztus első és második eljövetelének idejét. A szenteket s az élő adományozókat is tartalmazó sáv ebben az összefüggésben, a mindenségnek az egykori casula kúpfelületén kibontakozó képében a küzdő egyházat jeleníti meg. Ez az összefüggés Szent István ábrázolásának dokumentatív értékét nem szűnteti meg, de korlátozza, ugyanis nemcsak a többi ábrázolt szent jelenik meg királyi jelvényekkel és lándzsával, hanem elképzelhető, hogy az élő király lehetséges ábrázolási formái, attribútumai közül azt választották, amely alkalmas volt az általánosításra. A székesfehérvári casula - s feltehetőleg a vele együtt a Szűz Mária prépostsági templomnak adományozott nagyobb paramentumegyüttes - körül meglehetősen értelmetlen vita alakult ki, amelynek középpontjába még Szent István családja uralkodói reprezentációjának másik kiváló darabja, a Gizella-kereszt került. Értelmetlen ugyanis a kivitelezés helyének kérdése, hiszen a magyar egyházszervezés és királyi udvar kezdeteinél mindegy, vajon importművekről vagy importált mesterekről beszélhetünk-e. Korábbi magyar tradíció folytatásáról e jellegzetesen első generációs művek esetében aligha leh^t szó, s így egyik esetben sem értelmetlen a programalkotás és a feliratok szerkesztése, az ornamentika és figurastílus, továbbá a hímzéstechnika szempontjából a dél-németországi Ottó-kori művészethez, leginkább Regensburghoz fűződő kapcsolatok feltételezése, még akkor sem, ha Kovács Éva és munkatársai technikai tekintetben az azonos technika sajátos eltéréseit figyelhették meg.

11 A stílussajátosságok is, de a casula hímzéseinek a világegyetem rendjét megjelenítő programja is leginkább II. Henrik körére utalnak, különösen a bambergi Sternenmantelra, amelyet felirata is Descriptio tocius orbis-ként nevez meg. 103l-es dátumával a székesfehérvári casula II. Henrik körének megkésett emléke, abból az évből, amelyben már szerencsésen lezajlott a császárság és a magyar király viszonyának megváltozását, a Henrikhez egykor fűződő rokoni kapcsolat megszűntét látványosan jelző konfliktus Száli II. Konráddal. Annak a harcnak az ismeretében, amelyet Henrik III. Ottó Mauritius-lándzsájának birtoklásáért folytatott,

12 s amelynek képi dokumentuma a Regensburgban díszített Sacramentarium nevezetes koronázásminiatúrája, jól érthető a szentekkel közös lándzsa-attribútum jelentősége István király arcképén. Nem sokkal később erre aligha kerülhetett sor. Mégpedig nemcsak azért, mert Szent István királyi jelvénye idegen kezekbe, majd Rómába került, hanem azért is, mert az attribútum jelentése megváltozott. Erre utal Bóna Istvánnak az 1045-ös év eseményeiről, Péter király és III. Henrik találkozásáról szóló mondata, amely szerint a szent lán11 Vö.: Kovács, Éva: Iconismus casule Sancti Stephhani Regis. In Kovács, Éva: Species modus ordo. Válogatott tanulmányok. Budapest, 1998. 403. sk. és uo. 7. jegyzet. Továbbá (Jő.: Die Kasel von Stuhlweissenburg (Székesfehérvár) und die Bamberger Paramente. In Wieczorek - Hinz: i. m. Bd. 2. 640. skk. és Európa közepe 1000 körül, 401. skk. 12 Heribert kölni érsek és Henrik viszályát idézi: Bóna: i. m. 85. sk.