Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)

FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Wehli Tünde: Herzan Ferenc Missaléja a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében

zése, és az a tény, hogy olyan jel sem látható a kódexben, amely arra utalna, hogy egykor kánonképét kivágták volna, és a lapalji kép a csókkép szerepét töltötte be az eredeti elképzelés szerint, arra utalnak, hogy a kis kézirat eredetileg úti missale volt. A keretezetlen kánonkép körülbelül 14 x 11 cm nagyságú. Közvetlenül az alapozatlan pergamenlapra került. A kifestéshez kevés színt használt festője. A testszínt sok világosszürkés feketével modellált világos okker adja vissza, ilyen a koponyacsont is. A kereszt sötétkék, a ruhadarabok sötétkékkel és rózsaszínnel festettek. A nimbuszok sötétebb okkerszínűek. A talaj lazúrosán festett okker, kevés, könnyedén odavetett zöld növényzettel. A Mária arcát körülvevő kendő és Krisztus perizóniuma fehér. Krisztus sebeiből vörös vérsugarak áradnak ki. A fekete rajznak mindenütt fontos szerep jut. A kánonkép Golgota-jelenetének sajátosságai a következők. Krisztus jobbra billenő fejének merev, szabályos vonásokkal rajzolt arcát hosszú, elegánsan elrendezett, középen elválasztott, a jobb vállra egyenesen leomló, a bal vállon két fürtben elterülő, töviskorona nélküli haj keretezi. Zömök teste plasztikus, különösen bordái hangsúlyozottak. Csaknem vízszintes karjai, lábai feszesek. Jellemző a jobb lábszár megemelése és a lábfejek egymásra fektetése oly módon, hogy a lábfejek egymással ellentétes irányba fordulnak, mintegy kicsavarodnak. A perizónium finom, áttetsző textilje láttatja az alatta domborodó formákat. Mária Krisztusra néz, hosszú nyakát fehér textil takarja, kezeit a melle előtt összekulcsolja. Szent János evangélista kifelé fordul a képből. Jobb kézfejével a fájdalom és a meditáció jeleként állát támasztja, bal karja ernyedten lóg. A mellékszereplők arcvonásainak kidolgozására a kis méret kevés lehetőséget biztosított. Lényegében ezt pótolhatta a nyilván az előképtől átvett fejtartás. Jellemző a két mellékszereplő könyök alá húzott köpenyredője, mely az alakok festésének vonalát megtöri. Sajátos a jó kompozicionális forrásra utaló, Krisztus, Mária és Szent János, valamint a szikla vonalvezetésében megnyilvánuló összhang is. Krisztus és a kereszt egymáshoz való viszonyának kialakítása, Krisztus ikonográfiái típusának, alakjának az előbbiekben leírt megformálása a XIV. század eleji festészetben már ismert. Ilyen Krisztus feje Giotto festményén a padovai Scrovegni-kápolnában.

13 A kereszten függeszkedő Krisztus további sajátosságait Giotto és Stefano Keresztre feszítése példázza Assisi San Francesco bazilika altemplomában,

13 majd még pontosabban, a has domborodó formáját és a perizónium redőinek vonalát is követve Puccio Cappanna 1330-1340 körüli Keresztre feszítésén jelentkezik. A két fejet koronázó haj fürtjeinek elrendezése is hasonló.

14 Allegretto Nuzi 1345-1350 12 Storia deli' arte italiana. Parte seconda. Dal Medioevo al Novecento. A cura di Frederico Zeri. Tomo V. Volume primo Dal Medioevo al Quattrocento. Torino, 1983. Tav. 118. (A továbbiakban lásd: Storia-.) 13 Storia. Tav. 144. 14 Raleigh: North Carolina Nuseum of Art. Storia. Tav. 172. - A hajfürtök elrendezésénél Simoné Martini 1320 körüli Keresztre feszítése (San Casciano in Val di Pesa, Chiesa della Misericordia) lehetett az ősforrás. Uo. Tav. 210.