Kincses Katalin Mária - Szoleczky Emese szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője = Acta Musei Militaris in Hungaria. 3. (Budapest, 2000)
FORRÁSKÖZLÉSEK. TANULMÁNYOK - Wehli Tünde: Herzan Ferenc Missaléja a Hadtörténeti Múzeum Könyvgyűjteményében
közé datált Keresztre feszítés-túptychon) a Mária Krisztus felé, Jánosnak pedig a néző felé fordításával visz közelebb a budapesti kódexhez. A megoldás későbbi alkalmazója a Strauss Madonna mestere. 15 A kis női fej, melyet hosszú, textillel körülcsavart nyak köt össze a törzzsel, Stefano mester Assisi korábban említett templomában látható Vizitáció képéről ismert. 16 A fej- és nyakmegoldás 1365-ben Giovanni da Milano, majd 1376 táján Guisto de'Menaboui Pietájín ismétlődik. 17 A felsorolt példák alapján látható, hogy ekkor ez a viselet már nagyon elterjedt volt. A motívum térbeli elterjedtségét jelzi, hogy Tomaso da Modena is alkalmazza piacenzai triptychonjában. 18 A könyök alá húzott redő Puccio Capanna egy 1330- 1340 körüli oltárán több szent tömbszerűségének fellazításában segít. 19 A század derekától ez a megoldás közhelynek számított. Mária és János kéztartásának típusa és a két mozdulat összehangolására Agnolo Gaddinak egy XTV. század utolsó negyedéből való Keresztrefeszítése a karakterisztikus példa. 20 Mária gesztusát még az Assisiben dolgozó Strauss Madonna mestere is alkalmazza a X1V-XV. század fordulóján. 21 Az utóbbiakon tűnik fel a Golgota sziklája Ádám koponyájával. E motívumok XTV. század utolsó negyedbeli meghonosodását a Maestro di San Martino a Mensola oltárának festője, valamint Jacopo di Cione egy munkáján való előfordulása érzékelteti. 22 A budapesti kódexlap motivikus elemzése alapján úgy tűnik, hogy a kézirat mestere részben a XIV. század első felében alkotó festők által megfogalmazott, de később is kedvelt motívumok felhasználásával dolgozott. Ezek mellett a XIV. század végén és a következő század elején feltűnő elemeket is alkalmazott. A korábbi réteget nyilván a korban hozzá közelebb álló művészek közvetítésének köszönhették, így tehát a budapesti Missale festőjének munkássága leginkább a XIV. század utolsó negyedére tehető. Az említett festőket munkásságuk Firenzéhez, Lombardiához, Assisihez és Rómához egyaránt fűzi. Festőnk nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, amelyek segítségével valamely tekintélyesebb mester szűkebb köréhez, vagy konkrét városhoz köthetnénk. A lokalizálásban a Missale rítusa sem segít, hiszen a római típusú missalét csaknem az egész római egyházban használták. A római készítés ellen szól az is, hogy a római pápák avignoni tartózkodásának idejére esik a kódex készítési ideje. Arra a korra, amelynek virágzó könyvfestészetéről alig beszélhe15 Előbbi: Bern, Kunstmuseum. Storia. Tav. 180. Utóbbi: Kálvária, Esztergom, Kcrsztény Múzeum. Lásd Boskovits Miklós: Pittura fiorentina alia vigília del Rinascimento 1370-1400. Firenze, 1975. Fig. 464. 16 Storia. Tav. 162. 17 Előbbi: Firenze, Galleria delPAccademia. Boskovits: i. m. Fig. 39. Utóbbi: Padova, Dóm Baptisteriuma. Storia. Tav. 230. 18 Lásd Gibbs, Robert: Tomaso da Modena. Cambridge, 1989. Fig. 122/b. 19 Róma, Pinacoteca Vaticana. Storia. Tav. 170. 20 Barcelona, Collezione Bosch y Catarinen. Boskovits: i. m. Fig. 76. 21 Kálvária, Estergomi Keresztény Múzeum. Boskovits: i. m. Fig. 464. 22 La Valletta, Museo Ottava, National Galleries of Canada. Boskovits: i. m. Fig. 134/b., 116.
