Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
LUGOSI JÓZSEF: A kardfélék Magyarországon a szabványosítás kezdetétől napjainkig
A felső tartópántnak a test felé fordított oldalán hosszúkás, kissé ferdén álló, az alsó tartópánton pedig hátrafelé néző kerek fület találunk. Ezekbe csatolták a kardkötő csatos szíjait. A korai 1861 M. szablyáknál a hüvelybe bélésként két fabetétet alkalmaztak. Ez a penge lapjai és a hüvely közötti űrt töltötte ki. Az olajjal átitatott fabetét a hüvely alsó végétől a rugós száj karikáig terjedt. Az alsó végére forrasztott csúsztató vas a hüvelyt a kopástól és a horpadást ól védte. 88 Az 1861 M. gyalogostiszti szablyából készültek emlék- és díszpéldányok is. Ezeknek egyik szép változata az a díszkard, 89 amelynek pengéje mindkét oldalon gravírozott, krómozott és feliratos. Belső oldalán: ,,18. August 1905", és „HUGÓ WEYERSBERG-SOHN SOLINGEN" (a penge készítőjének neve és a gyártás helye), a külső oldalán: „Treu bis in den Tod" (Hűség a halálig) és „HOFARMEE WAFFENFABRIK WIEN CARL GRASSER" (az összeállító neve). A penge hossza 815 mm, szélessége 28 mm, a hüvely hossza 836 mm, a szablya teljes mérete 955 mm. A lovasságnál az 1850 M. szablyák — használhatóság szempontjából és külalakra nézve is — kifogástalanok voltak, mégis 1861-ben újabb típus bevezetésére került sor. Az osztrák lovasságot ugyanis 1860-ban újjászervezték, s ezt követően vértes-, dragonyos-, huszár- és ulánusezredekből állt. 90 A vértes- és dragonyosezredek katonái az 1861 M. nehézlovassági szablyát, míg a huszár- és ulánusezredek állománya az 1861 M. könnyűlovassági szablyát viselte, de ezzel szerelték fel a lovasaltiszteket, a tüzéreket, a katonai szállítók és a méntelepek legénységét. 91 Az 1861 M. lovassági szablyával a lovasság felfegyverzése lassan haladt, s eleinte csak azokat a fegyvereket cserélték ki, amelyeknek 1858 M. öntöttvas pengéjük volt. Ezt váltották fel az 1861. M rugóacél pengére, s 1862-ben így lett a megnevezése 1858/1861 M. lovassági szablya. Ezután a használhatatlan kosarú 1861 M. szablyákat cserélték fel 1868 M.-val, s ezeket rendszeresítették 1861/69 M. lovassági szablya néven. Az öntöttvas pengéjű 1858 M. könnyűlovas szablyának — amely 1861 M. kosárral volt felszerelve — hüvelyét erős hordpántokra cserélték ki, s ezt „átalakított könnyűlovassági szablyának" nevezték. Később, 1880 körül az 1858 M. szablya kosarát 1861 M.-ra, majd 1869 M.-ra cserélték ki. így keletkezett az 1858/69 M. lovassági szablya. 92 Az 1861 M. nehézlovassági szablya 93 pengéje ívelt, egyélű, polírozott, hossza 915 mm, szélessége 87 mm. Jobb oldalán, a pengetőtől 610 mm hosszú homorulat húzódik: bal oldala homorulat nélküli. A penge tövének jobb oldalán: „GF. osztrák sas, WEBLESS KMA", alatta a „MURRZUSCHLAG", lejjebb „141D" véset. A szablya teljes hossza 1065 mm. A markolatkupak felső része domború, ovális alakú. A kosár a markolatkupaknál 17 mm, a lapos, az alsó vége felé erősen 88 A m. kir. honvédség szálfegyvereinek leírása... 7—10. o. 89 HM. KGY. Ltsz. 289/1984./Ltsz. n. 90 Unteregger, Fritz: Die Blankwaffen und derén Rüstungssorten im ósterreichischen Heer von 1860—1918. Teil I. Közli: Militaria Austrica Gesellschaft, österreichische Heereskunde, Wien. 1979. 57. o. 91 Köchert, Sámuel: Waffenlehre, Wien, 1866. 20. o. 92 TJnterreger, ... i. m. 57. o. 93 HM. KGY. Ltsz. 2179/Fe.
