Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után
rétegei látogatták. A látogatói létszám gyorsabb emelkedését a központi fűtés hiánya még hosszabb ideig hátráltatta. Mindezek ellenére a múzeum az ország három-négy leglátogatottabb intézménye közé tartozott. A statisztikai adatok a következő képet nyújtják: Év Egyéni látogató Csoportos látogató összes látogató 1950 1951 1955 1957 1959 43 902 64 670 29 731 53 252 47 661 80 111 68 619 73 633 117 922 A népgazdasági tervekkel párhuzamosan a tudomány és a kultúra szférájában is bevezették az ötéves távlati tervek készítését. A vezető munkatársak közreműködésével 1955—56 fordulóján a múzeum terve is elkészült. Mint címéből kiderül: nem átfogó, minden területre kiterjedő távlati elgondolásokat, hanem az öt év alatt megvalósítani tervezett kiállítási elképzeléseket tartalmazta. Ugyanakkor a felvázolt kiállítási elképzelések megvalósításának legfontosabb feltételei hiányoztak. A 22 szükséges terem például még nem állt rendelkezésre, vagy ha igen, úgy raktári célokat szolgált. A kiállítások megrendezéséhez — szerényebb változat esetén is — tömegével hiányoztak azok a tárgyak, amelyek egy-egy téma bemutatásához elengedhetetlenül szükségesek voltak. A terv két fő feladat megoldására irányult: bemutatni a magyar nép hadtörténetét, valamint létrehozni egy hadművészeti, fegyver- és fegyvernemtörténeti állandó kiállítást. Az elsőt mindmáig és a jövőre nézve is elsőrendű követelményként kell elfogadni. Az utóbbi azonban nélkülözte a realitást, mivel sem pénzügyi, sem tárgyi és személyi feltételei nem voltak meg. Összességében mégis felvázolta egy újjáéledő, lehetőségeiben növekvő, marxista történetszemléletű, magyar és egyetemes vonatkozású hadtörténeti kiállításrendszer alapjait. A terv vitája egyúttal arra is lehetőséget nyújtott, hogy a vezető munkatársak kifejthessék eltérő nézeteiket, amelyek közül néhányat érdemes feleleveníteni. A terv a magyar nép hadtörténelmét a Hunyadiak korának bemutatásával kezdte, tehát visszanyúlt a középkorhoz. Joggal merült fel a következetesség igénye, az ugyanis, hogy a kiállítás a honfoglalás tárgyi emlékeinek felidézésével kezdődjék. Igaz, ezzel tovább növekedett a feszültség az elképzelés és a realitás között, mivel a múzeumnak történelmünk erre az időszakára vonatkozóan csak szórványanyaga volt. A második nagy témakörben elvetették a fegyvernemek és a hadművészet külön-külön történő bemutatását, mondván, hogy ezeket kölcsönhatásukban, egyetemes hadtörténeti kiállítás keretében kell a látogatók elé tárni. A korszerű kiállításszemlélet igényét többen és több oldalról megfogalmazták. Lényegét abban lehet összefoglalni, hogy a magyar nép hadtörténelmét — természetesen a megoldhatóság realitásain belül — , ; hézagmentesen" kell bemutatni. ,,A jelenlegi hadtörténelmi kiállításunk kizárólag történelmi múltunknak haladó korszakával foglalkozik... s nem mutatja meg a forradalmi és hazafias erők érlelődésének, az idegen és belső reakció uralmának periódusait. Pedig ezek a korok is a mi népünk történelmét alkotják és a fejlődés általános törvényei az ország
