Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

gazdasági és társadalmi életében ezekben a korszakokban is érvényesülnek... A mechanikus, dogmatikus történelemszemlélet béklyóiból kiszabadulva, bátran hozzá kell nyúlnunk az eddig nem ábrázolt korszakok bemutatásához is" — fejtette ki véleményét a kiállítási osztály vezetője. A szemléletváltoztatás igénye az 1918—1945-ös évek történetére vonatkozóan is megfogalmazódott, nevezetesen oly módon, hogy a periódus nemzeti, forradalmi, internacionalista, antifasiszta küzdelmeit, valamint a hazai és nemzetközi partizánmozgalmak harcainak bemutatását a magyar hadtörténeti kiállítás szerves részévé kell tenni. A terv ebben a formájában mégsem valósult meg. Végrehajtását megzavarták az ellenforradalmi események; folytatására más feltételek között, módosított, realisztikusabb formában kerülhetett sor. Az ellenforradalmat követő országos politikai konszolidáció üteménél gyorsabban állt helyre az intézményen belüli akcióképesség. Ezért a múzeum maga is tevékenyen járulhatott hozzá a tudományos-kulturális élet megszilárdulásához. A munkához irányelvül szolgáltak a Magyar Szocialista Munkáspárt politikaiideológiai állásfoglalásai, amelyek —- többek között — legújabb kori történelmünk, hagyományaink értékrendjét, s ennek következtében a múzeum tevékenységét igen sokoldalúan érintették. A politikai rehabilitációs folyamat hatására elhárultak a történeti kutatást és megismerést gátló akadályok. Az a szűkkeblűség, amely forradalmi hagyományainknak is csak egy részét volt képes a kulturális forradalomba beilleszteni, oldódni kezdett. Gazdagodott, színesedett a történetkutatás palettája: forradalmi hagyományaink egészének megismerése mellett meggyorsult a progresszív társadalmi és nemzeti mozgalmak, a történelem reformalakjainak számbavétele is. Követelménnyé vált a személyiség reális alakjának megformálása, az ,,érinthetetlenség szobrainak" ledöntése; egyszóval: a múlt hiteles, korrekt számbavétele, amelynek első hajtásai és átfogó eredményei közt évtizedben, de inkább évtizedekben mérjük az időt. Az ötvenes évek végének és a hatvanas éveknek a munkájához, a felfelé ívelő tudományos-kulturális eredményekhez a kiindulást az alkotásra alkalmasabb politikai légkör teremtette meg. Az ellenforradalmat követő első esztendőkre az újjáéledt ellenséges ideológiák elleni éles harc is jellemző volt. A nacionalizmussal történelmünk idealizálástól, szubjektivizmustól mentes progresszív hazafiságát, forradalmi internacionalizmusát kellett szembeállítani. Mi sem lehetett természetesebb, mint hogy ebből a múzeum is részt vállaljon. A Magyar Szabadságharcos Szövetség kezdeményezésére jött létre a XIX. századi olasz újjászületés és egységmozgalom nagy alakja, Giuseppe Garibaldi születésének 150., halálának 75. évfordulójára rendezett emlékkiállítás. A rendezvény kettős célt tűzött maga elé: egyfelől bemutatni Garibaldi szerepét az egységes, független Olaszország megteremtésében, másfelől „megmutatni az olasz és magyar nép kapcsolatait és közös harcait a közös elnyomó hatalom — a Habsburguralom — elleni küzdelmekben". A kiállítás anyagában céltudatosan kapcsolódott össze az olaszországi magyar és a magyarországi olasz légió történetének ábrázolása. A nagy októberi szocialista forradalom 40. évfordulójának megünneplésére párt- és kormánybizottság alakult. Megbízásából, a honvédelmi miniszter utasítására, a múzeumra várt az emlékkiállítás elkészítése. Hazai és szovjet társszervek és intézmények eredményesen működtek közre az emlékanyag összegyűj-