Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

boltjából 432 Ft-ért a múzeumba került az 1080 gramm súlyú, 1889-ből származó, osztrák címerrel díszített katonai kürt, amelyet a Wiener Productiv Genossenschaft készített. A bécsi Dorotheum árverésén 1350 schillingért megvásárolható volt egy hazai vonatkozású festmény, a ,,Fiatal tiszt" portréja. Csekély összegért kapta meg a múzeum az első magyar frontszínház igazgatójának, Pázmán Ferencnek két forrásértékű fotóalbumát. A múzeumi anyag belső rendjének megteremtéséhez az első lépések 1945—1948 között történtek, ami voltaképpen válogatást, karbantartást és az új tárgyak elhelyezését jelentette. A második szakasz 1948. március 30-ával vette kezdetét, amikor a Múzeum új leltárkönyvek alkalmazásával megbízható alapokra helyezte nyilvántartását. Ebben a tekintetben ekkor még nem volt általánosan elfogadott országos szisztéma, a múzeum tehát sajátos, céljainak legjobban megfelelő módszert vezetett be. A Gyarapodási Napló mellett bevezették a szakleltárkönyveket, s ezek a tényleges gyűjteménygyarapodási helyzetet tükrözték. Elkülönült a fegyverzet, a ruházat, a zászló, a kép és szobor, a nyomtatvány, a legnagyobb darabszámú gyűjtemény, a vegyes anyag, majd a fotódokumentáció, és természetesen a könyvtár a folyóiratokkal. A múzeum gyűjteménye 1958 végén: 19 740 tárgy és 46 504 nyomtatvány, könyv, folyóirat, fotó; összesen: 66 244 darab volt. A második kiállítási periódusnak nevezhető 1950—56-os években három tematikai kérdéscsoport került a megvalósítás, vagy inkább a továbbfejlesztés homlok- n terébe. Közülük az első keretén belül ,,A nép és a hadsereg egysége a magyar történelemben" címmel — a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc időszakát, 1848—1849-et, az 1919-es Vörös Hadsereget, valamint a Magyar Néphadsereget bemutató — nagy kiállítás készült, amely 1952 szeptemberében nyílt meg. ^ ^ ^ A második téma a „Szabadságharcos terem" anyagából nőtt ki „A Szovjetunió felszabadító harcai" címmel. 1955-ben, a felszabadulás 10. évfordulóján nyitották )£__ meg a múzeumban a „Hazánk felszabadítása" elnevezésű reprezentatív időszaki kiállítást, amelynek anyagából később állandó tárlatot hoztak létre. A harmadik téma kidolgozása az 1951-es tervben így szerepelt: „Az építkezés után nyert három kiállítási teremben a Szovjetunió és a népi demokráciák kato- 1 nai erejét szemléltető dokumentációs képanyagot, egyenruhákat, fegyvereket és f K egyéb tárgyakat tervezzük bemutatni állandó kiállítás keretében." Ennek létrehozásához az alapokat az érintett országok közti cserekapcsolat eredményei vetették meg, de tényleges megnyitása a Varsói Szerződés létrejötte után, 1956 márciusában vált lehetővé. A kiállítás politikai elképzelések megvalósulása több irányban is kezdeményező, ösztönző szerepet játszott. Kétségkívül előmozdította a társadalomtörténeti muzeológia hadtörténeti, főként a legújabb korra vonatkozó kutatási területének feldolgozását, a XX. századi magyar történelem fontos momentumainak megismertetését. Jelentősége fokozódott azáltal, hogy Magyarországon még nem alakultak ki sem az országos, sem a helyi múzeumi bázisok, ahol e korszakkal és tematikájával módszeresen, átfogóan foglalkoztak volna. Pozitív vonása e munkának, hogy néhány vonatkozásban vállalta a kortárstörténeti kiállítások kockázatát. Mind a magyar felszabadulás, mind a szocialista katonai szövetségi rendszer kiállításokon történő bemutatása közvetlenül szolgálta a hadsereg-