Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)
SÁGVÁRI GYÖRGY: Az atilla
Ságvári György AZ ATILLA Kevés olyan ruhadarabot ismer a magyar öltözködés története, amelyhez annyi tévhit tapadna, mint az atillához. így volt ez már születése idején is. Ez az egyik legmagyarabb s egyben legkatonásabb öltözet — vélték és véljük ma is gyakran — hozzátéve néha azt is, hogy ez a legősibb is. Mennyire igazak ezek az állítások? Ennek kiderítésére vállalkozunk, felhasználva a meglehetősen szűk keresztmetszetű magyar viselettörténeti kutatások eredményeit, miközben figyelmünket a katonai atillák sajátos világára fordítjuk. Az ugyanis, hogy az atilla köztudatunkban ilyen mélyen bevésődött, elsősorban a katonai öltözködés értékmentő, konzerváló képességének köszönhető. Mert bármilyen mértékben legyen nemzeti egy ruhadarab, bármennyire is rögzüljön adott öltözködési rendszerekben, ha nincs „hivatalosan megőrző közeg", a divat törvényszerűségei előtt meghajolva előbbutóbb a feledés homályába merül. Munkánk — bevallottan — magyar központú, jóllehet tudjuk: az atilla nemcsak a magyar katonai viselet jellemzője. Külhoni hadseregek atilláival nem foglalkozunk, mivel ez meghaladná a mostani célkitűzést. Ha mégis ezt tesszük, mint például a porosz huszáratilla esetében, csak azért történik, mert úgy érezzük, hatással voltak a magyar katonai atilla fejlődésére. 1825. augusztus 6-án August Sedlnitzky császári belügyminiszter a Magyarországról hozzá korábban beérkezett titkosrendőri jelentések alapján, azokra hivatkozva, a következő szövegű, tárgyunk szempontjából fontos tájékoztató jellegű utasítást küldte magyarországi embereinek: „Arad megyében Csáky gróf ajánlatára a nemes ifjak az Árpádok és a hunok ősrégi viseletét újra behozni elhatározták. ... Minden jel arra mutat, hogy ez az ősrégi viselet behozatala nem a véletlen műve, hanem holmi gonosz célzattal (bösartige Tendenz) van összekötve. ... Bővebb tudósítást is kérek arról, hogy kinek az eszméje volt az ősi hun öltözet behozatala Arad megyében, s hogy minő célból történt ez, hogy kik viselik az öltözetet s milyen mértékben terjedt el a szomszédos megyékben. Vajon van-e a dolognak valamelyes politikai háttere?" 1 A belügyminiszteri utasítást 1 Takáta Sándor: Az Attila kezdete Magyar küzdelmek II. köt. Bp., é. n. 386. o. Eleddig az egyetlen munka, amely az atillát mint ruhadarabot történelmi megközelítésben vizsgálja. Forrásanyaga azonban — kizárólag titkosrendőri jelentések — meglehetősen egyoldalúvá teszik megállapításait.
