Hetés Tibor - Makai Ágnes szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 2. (Budapest, 1987)

HETÉS TIBOR: A Hadtörténeti Múzeum negyedszázada a felszabadulás után

lések és kitűnő szakanyag volt együtt. Ugyanez már nem mondható el 1918—1919 kiállítási anyagáról: a forradalmak reális értékelését ugyanis nemcsak a Horthyrendszer ellenséges nézetei, de a munkásmozgalom emigrációban keletkezett írásainak állásfoglalásai, bizonyos eseményekről és személyekről alkotott hibás nézetei is nehezítették. A „szabadságharcos terem" anyagára az esetlegesség —többnyire a résztvevők személyes tárgyainak, iratainak kiállítása — volt jellemző, mivel egyelőre még hiányzott a szükséges történeti áttekintés. Visszapillantva ma már jól látható: az első állandó kiállítás évtizedekre programadó jelleggel bírt. A koncepción belül a tematika — a történeti ismeretek és a muzeális anyag — egyre szélesedett, az értékek gyarapodásával a kiállítások mind tartalmasabbá váltak, de a történet felfogás alapvető vonásai éveken át nem változtak. 1950 szeptemberében jelentős szervezeti változás történt a Múzeum életében. A honvédelmi miniszter megszüntette a „Honvéd Levéltáros Múzeum" szervezeti egységét, s ezáltal „Hadtörténelmi Levéltár" és „Hadtörténelmi Múzeum" elnevezéssel önálló intézményeket hívott életre. A Múzeum parancsnokává Csillag Ferenc őrnagyot nevezte ki, aki 1907-ben Budapesten született. Az Állami Felsőipariskola elvégzése után, 1928-ban katonai szolgálatra vonult be, majd két és fél éves tüzérszertiszti iskolán tanult. Ezt követően a budapesti fegyverszertárban, majd a