Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)
PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész
ták az illetékes szerveknek tudomásulvétel és hozzászólás végett, A tervet a honvédelmi miniszter előzőleg megbeszélte a hadügyminiszterrel, majd az uralkodó előzetes hozzájárulásával minisztertanács elé terjesztették. A minisztertanács a honvédelmi miniszteri előterjesztést a hozzácsatolt tervezetekkel, illusztrációkkal. felségelőterjesztéssel, valamint a kibocsátandó legfelsőbb elhatározás tervével együtt elfogadta. Az ..Előterjesztés a minisztertanács részére a létesítendő magyar hadimúzeum ügyében" 11 c. tervezet bevezető részében a honvédelmi miniszter indokolja az előterjesztést és egyik fő indokul azt hozza fel, hogy tudomására jutott a cs. és kir. hadügyminiszternek a Heeresmuseum újjáépítésére és a háború után való kifejlesztésére vonatkozó terve, e célra a Práterben való telekadományozás, valamint, hogy a felmerülő 30— 40 milliós költséget a kormányoktól szándékoznak előteremteni. Nem tartja helyesnek a Heeresmuseum nak továbbra is közös intézményként való fenntartását, de nem lenne célszerű, ha a közös hadügyi kormány a paritás kedvéért Budapesten is létesítene egy es. és kir. hadimúzeumot, mivel ilyen közös intézménybe — még ha Magyarországon lenne is — a magyar honvédség és népfelkelés háborús szereplése nem kaphatna kellő hangsúlyt. Nem lenne célszerű külön hadsereg- és külön honvédmúzeum felállítása sem, mert kétszeres kiadást jelentene, s „...tekintettel a magyar hadseregnek belátható időn belüli megvalósítására, vagyis a honvédségnek és a közös hadseregbeli magyar csapatoknak előbb-utóbb bekövetkezendő összeforrasztására", nem volna logikus sem. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy Magyarország a Heeresmuseum tervezett újraépítésének költségeihez nem járulhat hozzá, a magyar hadimúzeum ügyét pedig a magyar kormánynak kell felkarolnia. Az indokolás folytatása: „Dicső katonáink hőstettei és az otthoniak megfeszített erővel végzett háborús munkája a létért vívott ezen harcukban annyira egybekapcsolódtak, hogy azokat egymástól elválasztani nem lehet, emlékük pedig tündöklő példaként örökké fog élni. A jövő nagy feladatai közé tartozik az is, hogy a nemzet e nagy megpróbáltatásban mutatott ereje és a saját erejében való bizalma továbbra is fenntartassék és gyarapíttassék. E célból szükségesnek mutatkozik, hogy e páratlan teljesítményekhez méltó monumentális emlék emeltessék, mely nemcsak mint symbolum hirdetné a magvai' nemzet dicsőségét, hanem mely a fegyverben álló s otthon is küzdő nemzet közös és eredmény teljes munkáját is bemutatná oly módon, hogy elsősorban tanítókig, oktatólag és buzdítólag hatva a jövendő magyar tisztikar szempontjából az ifjúságra is toborzó erővel bírjon." E sorokban találjuk annak a nacionalista, soviniszta szemléletnek — amire már előbb is rámutattunk — legteljesebb kifejtését, ami a hadimúzeum eszmei-tartalmi célkitűzései között mindvégig 11. HL. Polg. dem. forr. katonai iratai. HM. l/a. o.s/.t. 5135/1918. Bln. a.sz. [17 734/1918. Eln. ikt.sz.] 4-5-13. U-I j.
