Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

bályzati pontot. Dr. Csák javaslatának lényege azonban nem ez, hanem a magyar hadimúzeum felállításának követelése. Ennek elutasítására azonban — úgy látszik — nem volt paragrafus, s a hadügyminiszter ezért nyúlt a diplomatikus ügyintézés átlátszó módszeréhez: a lényeget egyszerűen válasz nélkül hagyta. Egyébként a magyar minisztérium állásfoglalása is jellemző'. Az illetékes szerv hozzáfűzte: ,,Gesehen! Die Frage wáre seinerzeit eintíehend komissionell zu beraten...", majd ,,...az ügyirat a Direktion des k.u.k. Heeresmuseumnak elküldendő; jelen előadóív pedig I.T." (irattárba) Dr. Csák javaslatából tehát nem lett magyar hadimúzeum, de azzal az eredménnyel mindenesetre járt, hogy mind a magyar, mind a közös hadügyminiszternek ismételten tudomásul kellett vennie, hogy a kérdés nem megoldott. A háborús hadianyag és hadizsákmány, amelyre több rendeletével a hadügyminiszter tette rá kezét, a háború megindulásától kezdve özönlött Bécsbe, s a Heeresmuseum már képtelenné vált befogadására. Emiatt — s a kedvezőtlen elhelyezés miatt is — a hadügyminiszter már 1916-tól foglalkozott egy új, megfelelő méretű és központi fekvésű múzeumépület létesítésének gondolatával. Az akkor még bizalmasan kezelt ügy a magyar hivatalos körök tudomására jutott, s a honvédelmi miniszter ezt az alkalmat ragadta meg a magyar hadimúzeum megkésett ügyének felvetésére. Bécs álláspontjának ismeretében bizonyos volt abban, hogy az osztrák terv nem számol a magyar nemzeti követeléssel, sőt feltételezte, hogy az éppen a magyar elképzelések megelőzését és keresztülhúzását is célozza. Hozzáláttak tehát a magyar hadimúzeum tervének kidolgozásához — természetesen szintén bizalmas kezelésben — úgy, hogy való ságos verseny alakult ki az előkészítő munkálatok elvégzésében. A versenyfutás első terméke, s egyben az első átfogó dokumentum magyar részről látott napvilágot 1917 júliusában, „Promemoria a magyar hadimúzeum létesítéséről"

8 címmel. Anélkül, hogy a tervjavaslat részletes taglalásába és bírálatába bocsátkoznánk, alapvető dokumentum jellege miatt több részletet idézünk. A javaslat az ausztriai és a magyarországi hadtörténelmi gyűjtemények rövid ismertetése után megállapítja, hogy önálló magyar hadi gyűjtemény nincs, ezért a magyar közönségnek eddig nem nyílt alkalma, hogy a véderő múltjával megismerkedjék. Ezután a részletes indokolás következik: ,,A hadsereg ma népszerű. Szükségünk van arra, hogy ezen népszerűség továbbra is megőriztessék... (1917 júliusában!!! — Szerk.) Kívánatos, hogy Budapesten egy mindenki által könnyen hozzáférhető olyan hadimúzeum létesíttessék, melyben a Magyarországból kiegészített csapatoknak, a magyar katonáknak hősi küzdelmeiből származó hadi emlékek gyűjteménye hirdesse a késő utókor számára a múltak dicsőségét, de a mellett oly emlékek gyűjtése és kiállítása is kívánatos, melyek a monarchia másik államára, valamint szövetségeseinkre S. HL. Hartilevéltár iratai. 1920. sz. n.