Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

PONGÓ JÁNOS: Az Országos Hadtörténeti Múzeum története I. rész

vonatkoznak. A létesítendő hadimúzeum kettős czélt szolgálna, Magában foglalván a jelen háború magyar vonatkozású emlékeit, emelné a nemzeti önérzetet, amennyiben a magyar közönség méltó elismerését látná azon harczoknak és azon szerepnek, melyet Magyarország ezen világháborúban játszott; alkalmas volna arra is, hogy a magyar társadalomban a katonai pálya iránti érdeklődést fokozza és így idővel a közös hadsereg tisztikarában a magyar elemet megnövelje, végül a monarchia másik állama tekintetében kifejezésre juttatná és ébren tartaná a közösség és kölcsönös támogatás szükségességét." A következő részben a kiállítás első világháborúra korlátozott terjedelmét indokolják : „Bár a magyar nép évezredes múltja a küzdelmeknek szakadatlan lánczolata, melynek emlékei szerte a hazában sűrűn találhatók, az új hadimúzeum anyagának összegyűjtésénél talán mégis csak az volna kívánatos, hogy az kizárólag a mostani nagy háború hadi vonatkozású emlékeire terjedjen ki. Ha például a 48-as idők, valamint azon korszakok hadi emlékei is felöleltetnének, melyekben a nemzet az uralkodóval, valamint a Monarchiának másik államával kollízióba jutott, ez alkalmas volna arra, hogy bizonyos körök féltékenysége és bizalmatlansága felkeltessék. De ki kellene kapcsolni a múlt idők hadi emlékeit már azért is, hogy eleje vétessék annak, hogy a felállítandó magyar hadi múzeum számára esetleg az udvari múzeumok gyűjteményeiből... oly emlékek igényeltessenek, melyek magyar vonatkozással bírnak... Hogy mindezen kellemetlen momentumok elkerültessenek, az alapításnál ki lehetne mondani, hogy a múzeum tisztán a mai háborúra vonatkozó hadi ereklyék és emlékek megőrzésére szolgál. A jelen háború bőven szolgáltat muzeális anyagot." Az idézett részek közvetett módon ugyan, de meggyőzően bizonyítják az alapvető akadályról vallott nézetünket. Elgondolkodtató ugyanis az a megalázkodásig óvatoskodó hangnem, amelyre az elvben két egyenrangú fél közül az egyik — egy feltétlen jogos nemzeti igény megvalósításának kieszközlése céljából a másik fél álláspontjának bizonyára alapos ismeretében kényszerül. Az egyenlőtlen helyzet kialakulásáért elsősorban Bécset kell elmarasztalnunk, anélkül, hogy szándékunkban lenne kétségbe vonni, vagy akár csak kisebbíteni is a magyar oldal felelősségét. „A felállítás időpontja" c. fejezetben a múzeum létrehozásának sürgősségét hangoztatják, további óvatoskodó indokokkal: „Kívánatos, hogy az intézmény minél előbb felállíttassák. Az eszme egyesek részéről is felmerülhet és esetleg határozati javaslat képében kerülhet a magyar országgyűlés asztalára, Ily módon — itthon a kezdeményezés nem a kormánytól indulván ki — a múzeum létesítése nem a kormány, hanem egyesek javára könyveltetnék el; a monarchia másik államának felfogásában pedig a magyar hadimúzeum is mint valamely kicsikart nemzeti vívmány szerepelne. De meg kell akadályozni az eszme és az anyag szétforgácsolását is. Horvátországban már is mozgalom indult meg horvát vonatkozású hadi múzeum létesítése iránt, Valószínű, hogy Budapest székesfőváros hasonló tervvel foglalkozik."