Molnár Pál szerk.: Az Országos Hadtörténeti Múzeum Értesítője 1. (Budapest, 1971)

HALÁPI LÁSZLÓ: Rendjelek és kitüntetések az Országos Hadtörténeti Múzeum éremtárában. I. rész

Az adományozott kitüntetések, rendjelek, illetve azok alapszabályaiban lefektetett elvek még plasztikusabbá teszik egy-egy nép vagy ország történetét, és segítenek feltárni az adott állam erkölcsi-politikai arculatát. A kitüntetések, mint tárgyi emlékek, az utókor számára megmaradnak és szemléltetően dokumentálják a történelmi korokat, eseményeket. Olyannyira, hogy egy mai angol kutató a brit katonai kitüntetésekről azt írja, hogy azok „...illusztrálják a birodalom építésének nagy napjait, most halálát, vagy haldoklását".

1 Az elmúlt évszázadban többször felmerült a kérdés: szükség van-e egyáltalán kitüntetésekre? Adományozása milyen hatással van az egyénre, a társadalomra, kik és miért kaphatják, illetve kiknek van joguk kitüntetéseket alapítani és adományozni? A vélemények a kitüntetések szükségességével kapcsolatban időnként erősen megoszlottak. A pártoló nagy többség mellett akadt ellenzője is. Az ellenvélemények közül két, még a múlt században megfogalmazott felfogást idézünk. Az egyik egy osztrák lexikonban található: ,,A legújabb időben, amikor rendjelek adományozása túlgyakran csak fejedelmek játékszere, a hiúság csalétke, aranyháló gyengejellemű ellenzéki emberek számára, a kitüntetések értéke nagyjában teljesen elveszett, ezért köztársaságban nincsenek.''"

1 A másik hasonló nézetet valló írás Charles Baudelaire-től, a francia szimbolista líra kiemelkedő művelőjétől származik: ,,...a díjak bajt hoznak. Az Akadémia díjai, az erénydíjak, a kitüntetések, mind ezek az ördögi lelemények a képmutatást bátorítják és megbénítják a szabad lélek önkéntes szárnyalását... Ha valamely embernek érdemei vannak, mire való az, hogy kitüntessék? De ha nincsenek, akkor kitüntethetik, mert az tekintélyt ad neki."

3 Legelőször az 1789-es francia forradalom szakított a több évszázados szokással, amikor beszüntette a látható kitüntetések adományozását. Helyette kitüntető címekkel és díszfegyverekkel jutalmaztak, nem sokkal később azonban a konzulátus időszakában, 1802-ben már létrehozták a Becsületrendet. A XIX. és XX. században létrejött polgári, illetve szocialista köztársaságok — átmeneti szünet után — mind kialakították saját kitüntetési rendszerüket. Szovjet-Oroszországban 1918. szeptember 16-án alapították az első szovjet kitüntetést, a Vörös Zászló Érdemrendet a polgárháború arcvonalain harcoló Vörös Hadsereg katonái számára.

4 Ezt követte 1920-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrend alapítása a békés építés munkásainak kitüntetésére. Ismeretes a Magyar Tanácsköztársaság idejéből is egy hadügyi népbiztossági rendelet,

5 amely hadi kitüntetés rendszeresítését írta elő, és hogy nem valósult meg, annak oka elsősorban a Tanácsköztársaság korai bukása. 1. John Laffin: British Campaign líedals. London, 1964. 12. o. 2. Joseph Meyer: Grosses Konversations Lexikon. Wien, 186(5.; A rendjelek és kitüntetések történelmünkben. Közli Felszeghy—Rátvay—Petrichevich — dr. Ambrózy. Budapest, 1943. 13. o. 3. Gábor György: Gondolatok könyve. Budapest, 1962. 500 — 501. o. 4. Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopedija. 31. köt. Szerk.: B. A. Vvedenzskij. Moszkva, 1955. 171. o. 5. 9729 éln. 7. sz. 1919. A Vörös Hadsereg rendeletei. Szabályrendeletek. 1919. 38. sz. 159. o.