Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

JO. kép. Weinwurm Antal felvétele: Batthyány tér, egykori szárítópadlásos ház a Fehér Kereszt fogadó szomszédságában. BTM, Kiscelli Múzeum, Fényképgyűjtemény, 87/9-12 Kútvölgyben feküdtek, de a Gellérthegyen is összeírtak egy szőlőskertet. Három tabáni pincében található borkészleteit 3575 forintra becsülték. A városrészen messze túlnyúló kereskedelmi kapcsolatait, a dunai viziút kihasználását csupán sejthetjük: erről tanúskodik két veje személye és az, hogy fia még 1802-ben is tett lépéseket annak érdekében, hogy apja Bács megyei adósaitól szedessen be meg nem nevezett összeget. Halálakor Johann Osztoicsnak hét (!) háza és néhány beépítetlen telke volt a Tabánban. A sarki Glacis-telken és annak Új utcai szomszédján túl négy közülük egymás mellett, illetve közelében feküdt a városi vámház két oldalán, — részben, úgy tűnik, annak telkéből lehasított — kicsi, de értékes telkeken; azaz a II. világháború háború után lebontott görögkeleti templom szentélye előtti, a piactérre néző egyik keleti háztömbben, a mai állapotban valahol az Erzsébet híd lehajtója alatt. Noha az adóösszeírásokban ezek tulajdonosaként Johann Osztoics szerepel, valójában öccsével közösen birtokolta őket, és részben fel nem osztott örökségük, részben közös szerzeményük volt ez a házcsoport, amelyet egyikük sem lakott. Minden házban egy vagy két mesterember fizetett átlagos, azaz akkoriban 2.50— 4.50 forint, iparűzési adót. Kivéve a legállandóbb bérlőt, Farkas István apotékáriust, aki mintegy 15 éven át adózott az egyik házban kiemelkedően magas összeggel: évi 14—20 forinttal. Egy másik tömbben Johann Osztoicsnak további két (illetve néhány éven át három) telke