Tanulmányok Budapest Múltjából 34. (2009)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT A TABÁNI SZARVAS-HÁZ

megemelt nyeregtetője mindkét szabadon álló oldalán zsalusoros volt, ld. LÁSZLÓNÉ LAÁR Erika (szerk.): Budapest a századfordulón. Petiik Albert fényképei (kiállítási katalógus, Országos Műemlékvédelmi Hivatal), Budapest, 1993, 17. kép; akárcsak egy Gyorskocsi utcai szintén emeletes sarokház, ld. uott, 16. kép. 43. Az ilyen kialakítás szentendrei példái: Görög utca 6—8., volt Bóbics-ház; és elsősorban ismét a Dumtsa-ház. Vö. VOIT 1958 különnyomatának oldalszámozás nélküli előszavában: „A még 1698-ban alakult Szerb Privilegiális Kereskedő Társaság működését a maga magának állított emlékműveken kívül a város kereskedőinek sajátos házaiból, a lakóhelyiségeknek borpincékkel, üzlethelyiségekkel, raktárakkal, tárolópadlásokkal összekapcsolt funkciójából olvashattuk le." Alapos „leolvasásra" azóta sem került sor. Köszönöm az 1995-ben Szentendre rendezési tervén dolgozó Szentendrei Építésziroda és Alföldi György építész szíves segítségét és azt, hogy az általuk készített házfelmérésekbe betekintést engedtek. 44. A két 1797-es számlában is csupán alsó és felső szintet emlegetnek a Tobak-Gewölbéve\ kapcsolatban. 45. Vö. a következő jegyzettel. 46. Lipszky János 1802-ben már kész kéziratos térképének (1805-ös másolata a bécsi hadi levéltárban) szerint akkor még csak a telek várlejtő felőli utcavonalán állt egy U-alakú épület, olyan, ami a telek teljes szélességére kiterjedt, de szárai nagyon rövidkék voltak. Az 1805-ös összeírás szerint a háznak egy pincéje volt, földszintjén két utcai és egy udvari szobát, valamint egy konyhát és egy kamrát találtak, emeletén pedig három utcai és egy udvari szobát, valamint egy kamrát és egy nagy tárolóhelyiséget. Ehhez jött még a három ló számára alkalmas istálló valamint az egy kocsinak elég kocsiszín. Lipszky térképének 1810-ben készült kőnyomatos kiadása szerint, amelyet a ház 1812-es bővítési terve hitelesít, időközben Michael jelentősen bővíttette a házat, a teleknek már csupán az Új utcai oldal túlsó szomszéd felé eső sarka nem volt beépítve. Ez a sarok, egy új lépcsőházzal, 1812-ben engedélyezett terv szerint készült (BC 70, Dankó András építőmester). 1828-ban Michael feleségével és gyermekével lakott itt, valamint volt egy lakója, egy szolgája és egy szolgálója. Házában lakott továbbá Bemard Schlesinger zsidó kereskedő feleségével, albérlőjével, egy keresztény és egy zsidó szolgálólányával. Az épületet az 1860-as években még egyszer átalakították (legalább homlokzatát biztosan) és 1932-ben lebontották, Id. Bp. Top., I, 750—751. 47. MOL, P 1791. No. 286: A Buday család iratai. 48. 1839 és 1843 között végzett tanulmányai idejéből fennmaradt Selmecbányái album amicoruma 1843ból (uott, foil. 5—74.), számos rajzzal és versezettel, valamint egy minigobelin-nel. 49. BFL, IV. 1009.c. Buda város Telekhivatalának iratai. Teleklevelek jegyzőkönyvei (Gewöhr Protocoll), Tabán, 13. kötet, fol. 125, v. 50. NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal, V, Pest, 1859, 267—268: Kiszely Pál 1810-ben több megyék táblabírája és udvari kacelláriai ágens Bécsben. 1815-ben „királyi udvarnok" (Aulae familiáris) is. 51. BFL, IV. 1009.C Buda város Telekhivatalának iratai. Teleklevelek jegyzőkönyvei (Gewöhr Protocoll), Tabán, 14. kötet, fol. 34, v. 52. BFL, IV.1009.C. Buda város Telekhivatalának iratai. Teleklevelek jegyzőkönyvei (Gewöhr Protocoll), Tabán, 14. kötet, fol. 119, v. 53. IVÁNYI—GÁRDONYI 1927, 109—132; Sághy két önéletrajzi jellegű levele: Széchényi Ferenchez, 1806, (OSzKK, Levelestár) és Ponori Therwrewk Józsefhez, 1829 (uott); Sághy Ferenc előszava és fia, Sághy Sándor (1804—1827) „Verseghy Ferencz' Élete" című írása, in: Verseghy Ferencz' maradványai és élete, Budán, 1825, 139—231; vö.: DEME Zoltán: Verseghy könyvtára: Budapest, 1985; SCHAMS, Franz: Vollständige Beschreibung der königl. freyen Haupt Stadt Ofen in Ungern, Ofen, 1822, 325—326; MÁRKI Sándor: Kresznerics Ferenc leveleskönyve, Budapest, 1914; GÁLOS Rezső: „Sághy Ferenc levelei Kisfaludy Sándorhoz", Irodalomtörténeti Közlemények, 44 (1934), 279—282; KERESZTÚRY Dezső — TARNAI Andor (sajtó alá rend.): Batsányi János összes művei, I—II, Budapest, 1953—1960, I, 253—271; BENKŐ Loránd: „Sághy Ferenc szerepe a felvilágosodás korának nyelvi mozgalmaiban", in: Uő: Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvtudomány történetében (Nyelvtudományi Értekezések, 113), Budapest, 1982, 49—79. 54. Bemard Desevics pecsétjének képe (a pajzsban koronából kinövő, balra forduló, ágaskodó szarvas, torka nyíllal átlőve, a sisakdíszben ugyanez az ábra) teljesen elüt a tabániak szokásos polgári pecsétjeitől, amikhez nem tartozott sisakdísz és az egyszerű pajzsban rendszerint a pecséttulajdonos nevének kezdőbetűi láthatók. De a Desevics család nemességéről egyébként nem tudunk. Kubányi Gábor a német nyelvű forrásokban Johann Gabriel Kubany, a polgárkönyvben viszont Herr Johann Kubany néven szerepel. 55. Részletek és források: SZENTESI Edit: Budapest, I. Döbrentei utca 15. Tudományos dokumentáció, gépirat, Budapest, Hild—Ybl Alapítvány, 1998. 56. A három középkori ház falainak felhasználásával a 18. században többszörösen átépített tömböt már 1777-ben megkapta a Budára költözködő nagyszombati egyetem. Először az archigimnázium foglalta el, majd éppen 1810-ben költözött ide a nyomda, amely egészen 1927-ig maradt, ld. CZAGÁNY István: „A budapesti I.